Ma szeretnék megosztani veletek egy tizenöt perces kaját, ami Életem Értelme szerint egy igazi futós kaja. Leszögezném, egyikünk sem dietetikus, szóval ez csak saját vélemény. De legalább Ő fut, én maximum a BKV után, de azt is finoman, nehogy az állatkórházakat ellepjék az agyrázkódást szenvedett vakondok. Igazából nem is annak indult, hogy én most csinálok egy futós kaját, csak egy játék volt a színekkel, ízekkel. De miért is gondoljuk azt, hogy ez futóskaja? Na, majd a bejegyzés folyamán erre is kitérek.

Az étel maga csak egy csirkecomb rizzsel.

Ez a futós kaja dolog szöget ütött a fejembe, és próbáltam utánakeresni például rizs+szénhidrát+sport kereséssel. Rengeteg találatot kaptam, amik egy része ellentmond egymásnak, illetve nem mindegy milyen sportot űzünk, milyen rizst eszünk, és milyen szénhidrátra van szükségünk.

Abban megegyezhetünk, hogy a rizs egy hosszan felszívódó szénhidrátforrás. Arról, hogy mikor fogyasszuk, eltérő cikkeket találtam, szóval ebbe ne menjünk bele.

Folytassuk akkor a többi összetevővel.

Csirkecomb: a csirke nagyon hasznos fehérjeforrás. A csirkemell a legjobb, de én jobban szeretem a csirkecombot, bár tudom, hogy a zsírtartalma jóval magasabb, mint  csirkemellnek, viszont a vastartalma is magasabb. A futóknak szüksége van edzés után fehérjére, mert a futás közben nem csak a szénhidrát tartalékaikat élik fel, de fehérje-, azaz izombontás is történhet. Viszont azt találtam, hogy az edzések során valamivel több vörösvérsejt is elbomlik, mint nyugalmi állapotban, és a sötét szárnyas hús, ami például a comb, jó forrása vasnak, ami a vörösvértestek egyik összetevője. A vas segít megkötni az oxigént a hemoglobin nevű fehérjébe épülve, amely vegyület a vörösvértestek szárazanyag-tartalmának kb. 97%-a.

A fő összetevőkkel meg is lennénk. Lássuk az apróbb részek hogy járulhatnak hozzá a sikeres sportteljesítményhez.

Balzsamecet: Több hasznos tulajdonsága mellett az ide vonatkozó jellemzői: segíti az emésztést, hatékonyabbá teszi a felszívódást. Illetve fogyasztása javíthatja a szervezet inzulinra adott válaszreakcióját.

Kurkuma: felkapott lett a kurkuma a kurkumin tartalma miatt, ami nagyon hatásos fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatású. Persze az ételekbe tett kis mennyiségű kurkuma nem ennyire jelentős hatású, de valószínűleg elősegíti a futás utáni regenerációt valamilyen mértékben, hisz egy hosszabb távú futás (kinek mi a hosszabb távú, nekem már a 100 méter is hosszútávú), különböző mikrosérüléseket okoz az izmokban, amik azért tudnak fájni.

Curry: a curry fűszerkeverék több fűszerből is áll, ami általában a kurkuma, római kömény, chilli és a lepkeszegmag. A kurkumát az előbb már kifejtettem. A lepkeszegmag, azaz a görögszéna sok ásványi anyagot és vitamint tartalmaz, mint például a vas, foszfor, mangán és B6 vitamin. A római kömény emésztés segítő és magas vastartalmú. A chili segíti az emésztést, védi a szív- és érrendszert, valamint a kapszaicinnek fájdalomcsillapító hatása is van.

Azt hiszem a fő összetevőket, és jótékony hatásaikat felsoroltam, most lássuk az én részemet, a főzést és a receptet.

A csirkecombot felkockázom, megfűszerezem kurkumával, curryvel, leöntöm olívával és balzsamecettel, sózom, és jól összeforgatom, és hagyom kb. fél órát pihenni. Pici olívaolajat forrósítok (hiszen a combon is van már egy adag), majd beleteszem a forró olajba, és megsütöm. Nem kell sokáig, ne száradjon ki a comb, bár ez az egyik legzsírosabb része a csirkének, és sokkal nehezebb túlsütni, mint mondjuk a csirkemellet. Az a jó, ha a külseje szép kérget kap, a belseje pedig tökéletesen átsül. Ha elértük ezt az állapotot, akkor szedjük ki a serpenyőből, hogy a kifőtt húslé, balzsamecet és olaj benne maradjon az edényben. Hevítsük lassan tovább, miközben adjunk még hozzá kurkumát, hogy szép sárga színe legyen. Adjunk hozzá tejfölt, és sűrítsük be mártás állagúra. Ha kell, sózzunk utána. Ha megfelelő az állaga, akkor szűrjük át, hogy szép sima mártást kapjunk.

Közben készítsük el a rizst. Én egy picit olíván lepirítom, majd felöntöm alaplével, picit sózom, és adjunk neki egy adag kurkumát is. Ezután csak a szokásos eljárás következik. Megpároljuk a rizst, és a fedőt levéve láthatjuk milyen szép sárga színe lett. Ha jó állapotúra pároltuk a köretünket, akkor egy pohár segítségével könnyen tudunk ilyen Cukorsüveg hegyet varázsolni a tányérra.

Az egész kaja biztosan hasznosabb, ha jó minőségű, adalékanyagokból a legkevesebbet tartalmazó alapanyagokból készítjük, de ez körülbelül minden ételre igaz.

Hol is fejeztük be az első rész végén?

A tészta készen van, a bruschetta két feltéte is, a levesbe is belekezdtünk. Akkor folytassuk innen.

A levesről ejtenék egy pár szót. Mint említettem, ez nem az én reszortom volt most, de a végébe persze belenyúltam. A csicseriborsó leves egy egyszerű, sűrű paradicsomleves, csicseriborsó levesbetéttel. Olajon megdinsztelünk hagymát és fokhagymát, majd felöntjük darabolt paradicsommal, fűszerezzük oregánóval, kakukkfűvel, cukorral, borssal, sóval. Megrotyogtatjuk nagy lángon kb. öt percig, majd felöntjük vízzel, és közepes lángon főzzük tovább. Mivel friss, és kemény volt a paradicsom, végigmentünk a levesen a botmixerrel. Lehet teljesen simára zúzni, de lehet rusztikusabb is, ha rövidebb ideig trancsírozunk. Én úgy gondoltam, egy marék reszelt parmezán biztos nem fog ártani a leves ízének. A végén belepakoljuk a csicseriborsót. A csicseriborsót, ha frissen vesszük, akkor be kell áztatni egy éjszakára, ha konzerv, akkor csak leöntjük a levét, és zúdíthatjuk is bele. No, szóval kész is lenne, ha nem négy személyre szólt volna recept, de ugye ezt senki nem nézte, mi meg voltunk ugyan heten, mint a gonoszok. Akkor pótoljunk… Friss paradicsom már nem volt, de a kamra mélyén találtunk házi paradicsompürét. Szépen belekanalaztuk, még egy kis víz, még egy kis cukor és fűszerek. Egy szép kis rottyantás, és már tényleg kész van.

A tökmagpesztót sem túl nehéz megcsinálni. Egy edénybe pirított tökmagot teszünk (lehetőleg nem sózottat), olívaolajat, bazsalikomlevelet, sót, borsot, és botmixerrel, vagy konyhai aprítóval rusztikusra dolgozzuk össze.

Közben a tenger gyümölcseivel is kellene kezdeni valamit. Erre sem volt receptem. Improvizáljunk! Serpenyő, olaj. Beleszórtam az állatkákat, és kicsit lepirítottam. Apróra vágott fokhagyma. Az alap készen van. Nosza, egy merőkanál a levesből, csicseriborsó nélkül, egy adag habtejszín, mehet bele só,  bors, zöldfűszer, és nagy lángon adunk neki hőt, hogy szépen megfőjön. Ha már puha (azt tudni kell, hogy a fagyasztott tenger gyümölcsei sosem lesz olyan puha, mint a friss), akkor kezdhetjük besűríteni. Ugye meghagytuk a tészta főzőlevét? Akkor mehet bele egy merőkanállal, és szép lassan forraljuk. Hagyhatjuk szépen lassú lángon főni a saját levében, és álljunk neki a pasta szószoknak.

Miért ne csináljunk egyből két pasta szószt? Ha már elúsztunk, akkor ússzunk el rendesen! Egész fokhagymákat (4-5 db-t), alufóliába csomagolunk, egy kis olívaolaj társaságában, hogy ne unatkozzon, és előmelegített 150°C-os sütőben 20-25 percig izzasztjuk. Ha készen van, kibontjuk, és kés lapjával szépen kinyomogatjuk a pépes fokhagymabelsőt, és olajban hevítjük rövid ideig egy nagyobbacska serpenyőben. Vigyázzunk, meg ne égjen! Kapjon sót és fehérborsot. Aztán mehet bele egy nagy adag tejszín, és a főzőléből is egy szedőkanállal. Ha kezd besűrűsödni akkor beletesszük a kész pastát, és jól összeforgatjuk. Közben olajon pirítunk egy másik nagy serpenyőben egy kis fokhagymát. Utána mehet bele a levesből, egy kis tejszín, főzőlé és zöldfűszer. Szintén összefőzzük, és besűrítjük. Hozzátoljuk a maradék pastát, és jól összekeverjük. Már majdnem minden készen van. Vagy nem?

Majdnem kimaradt a parmezános csirkemell; bacont apróra kockázunk, és olívaolajon megsütjük. Kikanalazzuk a baconkockákat a zsírból, és a féltenyérnyire vágott vékony csirkemellszeletek mindkét oldalát finoman átsütjük. Nem kell megsütni, csak egy pici kérget adni neki. A szerelteket félretesszük, és a nem túl vékonyra vágott fokhagymát megfuttatjuk a csirkés-baconos-olívaolajon. Felöntjük egy adag zsíros tejszínnel, majd zöldfűszert adunk hozzá, és visszapakoljuk a baconkockákat. Ezek után kerül bele a parmezán. Ne spóroljunk vele! Ha a parmezán már felolvadt teljesen, akkor visszatesszük az egészbe a csirkemellett, és közepes tűzön készre főzzük. Én a színek miatt apróra vágott friss bazsalikomlevelet is tettem bele.

Lehet teríteni, addig megpirítjuk a bruschettához a bagettet.

A vacsi után persze jött a desszert. Azaz jött volna, de a tészta, amit kinyújtottunk és kiszagattunk, valamint feltekertünk a sütihengerre, a forró olajba dobva felhabzott, szétnyílt, és undi lett. Egy ideig próbálkoztunk, de feladtuk. “As” szerint túl meleg volt a vaj, amit hozzáadtunk. Én passzolok, valaki esetleg?

Alkalmazkodtunk, és megettük a krémet, pohárból. Az viszont tényleg isteni volt, nekem nem is hiányzott a tészta hozzá. Most nézem, hogy nem is írtam le a krém receptjét; ricotta az alapja, amit feljavítunk porcukorral, egy kis kandírozott gyümölccsel és darált, sótlan pisztáciával. Jól összedolgozzuk. Higyjétek el, isteni az íze.

Köszönöm a segítséget a többieknek, és a receptötleteket Fördős Zének.:)

Egy pár kép a kész ételekről:

Bruschetta:

A leves:

A parmezános csirke

És a canolli krém:

Elég sok poszttal lógok már nektek, gyűlnek a képek a telefonomon azokról a kajákról, amikről szeretnék írni nektek. Ígérem, valahogy sort kerítek rá a héten, ha mindenki úgy akarja. De a legfontosabb posztnak most a szombati olasz estet gondolom, amit már beharangoztam a francia est leírásában.

Az olasz konyha olyan egyszerű – gondolhatná bárki. Egy kis pasta, paradicsomleves és pizza, esetleg rizottó. Valóban, az olasz konyha elég elterjedt a világon bárhol, és nagyon szerteágazó.  Találhatunk egyszerű ételeket, és persze megtalálható a másik véglet is. Én nagyon szeretem az olasz kajákat, többször is csináltam már, de sokszor saját magamnak találtam ki szószokat a száraztésztából készült spagettihez, vagy tagliatelléhez.

Mivel olyan egyszerűnek gondoltuk mi is, jó ötletnek tűnt, ha teszünk bele egy csavart: a különböző ételek egy részét különbözőképpen készítsük el. Például csináljunk bruschettát (tudjátok a kis pirítósok paradicsommal, olívával és bazsalikommal), de készítsünk hozzá három feltétet. Csináljunk pastát, de legyen színes. Ebbe majdnem jól bele is buktam.

Kezdjük az elején. Hosszas mérlegelés (két nap) után a következő menüt választottam.

Ja, tudni kell, hogy egy hagyományos olasz étkezés a következőképpen épül fel:
hideg vagy meleg előétel (antipasto),
tészta, esetleg rizottó vagy esti étkezésnél lehet leves (primo),
húsétel, valamiféle körettel (secundo)
és a desszert.

Szóval a menü:

Antipasto: Bruschetta tonhalkrémmel, tenger gyümölcsei szósszal vagy olajban sült paradicsommal

Primo: Csicseriborsó leves

Secundo: Parmezános sült csirkemell fokhagymás vagy paradicsomos tejszínes pastával

Desszert: Cannoli

A vacsora igazi olasz volt. Totális káosznak tűnt a konyhában (az is volt), de a végére majdnem mindent sikerült megoldani, és egész jót ettünk.

Azért, hogy ne járjak úgy, mint a francia esten, miszerint egy hatalmas kapkodás lett a végén belőle, és már a receptet sem sikerült tökéletesen követni, úgy döntöttünk, hogy már délután háromkor megjelenek a tett helyszínén, és megtesszük a főbb előkészületeket mielőtt megérkeznek a vendégek.

Háromkor megérkezvén megbeszéltük a menüsort, amit egy jó kis pálinkával pecsételtünk meg. Igen, pálinka, de ez még az olaszkodás előtt volt. Nem kell félni a továbbiakban előkerültek az olasz hátráltató eszközök is, mint a Marsala, Cianti, Limoncello.

A hosszas megbeszélés után (16:00) Al Bano és Romina Power slágereivel elkezdődött a talján küzdelem.
Mit is akartunk előkészíteni? Úgy gondoltam, hogy legyen teljes a kép, és a pastát is én készítem, nyújtom. Ez oké, de ilyet már csináltam többször, ebben semmi izgalmas nincs. Jött a szilvapálinka első javaslata: legyen színes tészta! Mondjuk trikolor, ha már olasz. Piros, fehér és zöld. Az kizárt dolog volt, hogy ételfestékkel dolgozzunk, ennyire nem alacsonyodunk le. Mivel tudjuk tehát megszínezni a pastát, és eleve, hogyan készülnek az olasz tészták?

Amire szükségünk van: a legfontosabb, egy tésztanyújtó gép. Persze, meg lehet oldani anélkül is, hiszen nagyanyáink is így készítették a tésztákat, de higgyétek el, ezzel az eszközzel sokkal könnyebb a dolog. Legalábbis annak tűnt. Az olasz tésztáknak több titka van. Náluk a tésztákhoz különböző lisztek vannak, amiknek a megfelelő aránya alakítja ki a tészta karakterisztikáját. Másféle keverék kell egy spagettihez, mint egy tagliatellehez, a gnocchiról nem is beszélve, ahol még burgonya is kerül bele. Az olaszok használnak „0” jelölésű és „00” jelölésű liszteket is. Mélyebben nem mennék bele, én sem vagyok otthon a dologban teljesen. Én úgy tanultam a tészta készítést egy toscanai séftől, hogy 10 dkg liszthez egy tojást adunk. Kialakítunk lisztből egy kis vulkánt, beleütjük a tojásokat és egy villa segítségével lassan elkezdjük kevergetni, és a tojások egyre több lisztet vesznek fel. Mikor már nehéz a villával kevergetni, akkor áttérünk a kézi gyúrásra. Az összes lisztet beledolgozzuk, ha szükséges kézmeleg vízzel javítjuk az állagát. Oké, de hogyan színezzük meg a tésztát? A fekete tésztához tintahal tintát kell használni, a barna tésztához kevés kakaóport (nem lesz tőle édes), a piros tésztához, ami inkább narancsos színű, paradicsompürét, egy másik pirosashoz lehet céklalevet használni. A zöld tésztákhoz pedig sóska vagy mángold levelet kell főzni, és a főzőlevet felhasználni. Mi a paradicsompürét és a mángoldleveles változatot csináltuk. Vigyázni kell, mert a hozzáadott színezők lágyítják a tésztát, ebből később baj is lett.
Meg kellett még csinálni a cannoli tésztáját is. Ez egy kakaós, marsalás tészta, amit pihentetés után kinyújtva, karikára szaggatva, majd tésztagyűrűre tekerve forró olajban kisütünk. Képet majd nem mutatok, mert a desszertvész itt is elért, nem sikerült értékelhető cannolit készíteni. A sok gyúrással, és olasz sláger hallgatással, na meg a maradék Marsala kóstolgatásával elment az idő, és közben meg is érkeztek a vendégek. A Marsala egy portóihoz hasonló szicíliai ital, ahol is a borhoz brandyt öntenek, és együtt érlelik tovább fahordóban. Rokonai még a portugál portói és madeira, vagy spanyol sherry és a vermut. Közös nevükön likőrborok. Minőségük intervalluma akárcsak a hagyományos boroké. Találunk prémium vagy superior minőséget, és a másik véglet a szerintem mindenki által ismert Éva vermut.

Tehát megérkeztek a vendégek és felpörgött az élet. Azt hiszem, mivel ez az első olyan est, ahol valódi, tényleges segítségem volt, amit ezúton is köszönök, mert nélkülük nem lett volna ilyen finom az étel, és hatékony a munka, úgy gondolom el kell neveznem őket. A házigazdák, „AA” és „AS”, ahol „AS” lesz esetünkben a férfitag. Életem Értelmét már ismeritek. A vendégek pedig „E”, aki a francia esten megszólaltatott „G” felesége, és persze „Zs”, aki egyszerűen csak „Zs”. Általában ott szokott lenni „Zs” lánya „F” is, de erről az estéről sajnos hiányzott.

Szóval, kicsit úgy kellett viselkednem ezen az esten, mint egy konyhafőnöknek. Utasításokat adni, megmondani mindenkinek mit csináljon, és ha kell, kóstolni. Azt kell mondjam sokkkkkal bonyolultabb, mint amilyennek elképzeli az ember. Főleg ha már a Cosa Nostra az agyára ült, és a Cianti, Marsala és fáradtság triótól a szavakat sem találja.

„AS” összedobott egy ütős házi majonézt, amivel a tonhalkrémet akartam bekeverni. Rögtönözni kellett, mert sajnos a bruschetta feltét receptekkel nem  nagyon készültem. A majonézt belekevertük a tonhalba, és botmixerrel csináltam egy friss bazsalikom, kapribogyó, olívabogyó turmixot, amivel jó alaposan összedolgoztuk. Só és bors ízesítette csak.
„E” felajánlott a titkos tartalékából egy üveg olajban eltett koktélparadicsomot. Akkor ebből is feltét lesz. Egy tepsibe öntöttem olajostól, és 150°C-on 20-25 percig sütöttem. A sütőből kivéve kakukkfűvel, oregánóval és bazsalikommal megszórtam, és meg is sóztam. Szerencsére maradt a bruschettára is belőle, mert az éhes vendégsereg nem is merem kimondani mivel tunkolta ki a tepsiből az olajat és a paradicsomot. De tényleg nem mondom, elég annyi, hogy igazi szentségtörés volt.

El kellett kezdeni a tészták nyújtását és felvágását. És itt ütött be a krach. A tészta, amit már legalább háromszor megcsináltam korábban,  nem működött együtt. Kinyújtani még csak-csak sikerült, de a felvágáskor ragadt. Nem sikerült még Tagliatellet sem metélni belőle, nemhogy spagettit. Akkor adjunk hozzá lisztet. Ez sem volt jó. Ezzel szo…izé….szenvedtünk hosszú perceken keresztül, és az idő fogyott. „E” elkezdte főzni a csicseriborsó levest. Ennek a folyamatában csak picit vettem részt. A paradicsomokat a végükön bevágtuk, és forrásban lévő vízbe dobtuk egy percre, majd hideg vízben lehűtöttük. Így nagyon könnyen lejött a héja. Persze a téli paradicsom nem az igazi erre, de sajnos azzal dolgoztunk, ami volt. Ilyenkor még nehezen kapni napérlelte, lédús paradicsomot.

Közben erősen küzdöttünk a tésztával. Végül megfogadtuk Bear Grylls tanácsát: „improvise, adapt, overcome”, azaz „improvizálj, alkalmazkodj, küzdd le”. A tésztagéppel, “G” segítségével, aki szerintem ennyit még nem dolgozott életében konyhában,  a lehető legvékonyabbra nyújtottuk a tésztát, és késsel készítettem belőle tagliatellet. 900 gr lisztből készült tészta. Én ilyen gyorsan még nem daraboltam. A középső ujjam kisebesedett, de nem attól, mert megvágtam darabolás közben, hanem a kés lapja kidörzsölte. Nem lett a legszebb tészta, de ehető volt. Közben Életem Értelme vizet forralt, és a frissen metélt tésztát kifőzte. Amit tudnotok kell, ha tésztát csináltok: a vízbe sosem teszünk olajat, mert későbbiekben, amikor a tésztát a szósszal keverjük össze, a tészta nem fogja felvenni a szószt. A frissen metélt tésztát nyugodtan lisztezzük meg bőven. A vízben le fog jönni a felesleges liszt. Soha nem főzzük meg a tésztát puhábbra, mint „al dente”. Ez friss tésztánál pár perc, amikor a tészta feljön a víz tetejére le lehet szűrni, és a kiszedett lecsöpögtetett tésztát már össze lehet keverni olívaolajjal, hogy ne ragadjon össze. És az utolsó fontos szabály, hogy soha, de soha ne öntsük ki a főzővizet. A későbbiekben nagyon jó hasznát vesszük a szószoknál és bárminél, amit sűríteni kell, hiszen tele van keményítővel, és ez tuti nem fog becsomósodni.

Hát, itt tartunk most. A tervezett „X” tétel étel közül kettő, azaz kettő van készen. Na jó, plusz a pasta, ami tényleg nagyon szép színű lett. Ha kíváncsiak vagytok, mi lett az est vége, akkor kövessétek az eseményeket, hamarosan jön a második, befejező rész is.

A képeket köszönöm "E"-nek, sajnos a blogmotor lázad, és mindent elforgat 90°-kal.:(

Sziasztok,

Ismét egy nem “hagyományos” bejegyzés következik. Nem elborult, mint a kicsi mesém, hanem inkább “más”.

De ez is főzés lesz, méghozzá egy férfiasabb változata, a sörfőzés.

Nem akarok könyvet írni róla, úgyhogy nem megyek bele a részletekbe. Majd figyelek, hogy ne ragadjon el a hév. Én is tavaly nyáron kezdtem ismerkedni a sörfőzés rejtelmeivel. Két sikeres főzésen vagyok túl még csak, de idén tervezem egy nagyobb volumen elkészítését.

Miért érdemes belevágni?

Több okot is fel fogok sorolni. Elsőként, ha te főzöd a söröd, pontosan tudod mi van benne. Ez nem elhanyagolható, mert a boltokban kapható 200-300 Forintos “kommersz” sörök tele vannak kukoricadarával, mivel jóval olcsóbb, mint a maláta, és ennek is van keményítőtartalma. Másodszor, olyan söröket tudsz főzni amiket nem biztos, hogy megtalálsz egy szupermarket polcain. A legnagyobb tételben mik is vannak? Láger, pils, esetleg barna vagy búzasörök. A helyzet az utóbbi években javult, mert megjelentek az IPA-k, APA-k, és kézműves sörök is. De aranyáron. Egy jobb, 0,33 literes kézműves sör 600 Ft-nál kezdődik. És ezért, a harmadik dolog, hogy te sokkal olcsóbban tudod megfőzni a sörödet. Kiszámoltam, tavaly 0,5 liter búzasöröm alapanyag költsége kb. 90 Forint volt.

Hogy mik a hátrányok?

Itt két dolgot tudnék említeni, amiből igazán csak az egyik “hátrány”. Az elején szükség lesz egy kisebb-nagyobb beruházásra eszközök terén, de ezek minden főzés során újra felhasználhatóak, ezért nem is számoltam bele a sör árába. A második, hogy van vele egy kis meló. Igazából összesen kb. 6 óra meló. Semmi több.

Milyen sörök léteznek?

Egy recepteket tartalmazó oldal 182 db fajtát sorol fel, igaz ebben már benne vannak a ciderek is, de ha ezeket kivesszük, 175 akkor is marad. Ezek csak a fajták, és fajtánként több 10 recept is fent van ingyenesen. De ha már profi vagy, akkor saját söröket is tervezhetsz, de erről később.

Milyen nehézségi fokok vannak?

Négy nehézségi fokot mondanék. Az első, én ezt kihagytam, a sörsűrítményből készülő sör. Ez kb. egy instant sör, sok meló nincs vele, a leírást követi az ember, és kb 4 hét múlva van egy tök jó söre. A második elég nagy lépés. Itt ún. sörfőző csomagokat veszünk, amiben benne vannak a maláták, adalékanyagok, élesztők, és magunknak kell megfőzni a sört. Ez már bonyolultabb, és nem is áll messze a harmadik fokozattól, mikor egy receptes oldalról akarunk főzni. Itt már mi határozzuk meg az alapanyag mennyiségeket, ha el akarunk térni a receptben megadott kihozatali mennyiségtől. A negyedik, a sörfőzés mesterfoka, amikor mi rakunk össze egy receptet. Szerencsére vannak nagyon jó eszközök, és nem fordulhat elő, hogy egy pils helyett egy porter lesz a végeredmény.

Mi kell a sörfőzéshez?

Először beszéljünk azokról a dolgokról, amiket egyszer kell beszerezni. Egy sörfőző gép. Csak vicceltem, de akinek sok pénze van az egy ilyet is beszerezhet, de ennek az ára több százezer forint. Igaz, csak bele kell tenni az alapanyagokat, és lefőzi a félkész sört.

Ha sűrítményből dolgozunk, akkor igazából csak egy erjesztőtartályra, sörösüvegekre (csatos, vagy PET) és egy kiskanálra van szükségünk.

Ha a második, harmadik, esetleg negyedik metódust szeretnénk csinálni akkor már bonyolódik a helyzet. Ezeket is lehet csúcsminőségű, sörfőző boltokban beszerezhető eszközökkel csinálni, de én leírom, mivel dolgozom. Először is, kell egy befőzőautomata, két nagy (20-30 literes) fazék, egy üvegballon vagy élelmiszeripari, zárható, műanyag edény. Ez már majdnem elég is. Nekünk is kell a sörösüveg, és kiskanál, és ajánlott  egy sűrűségmérő, illetve hőmérő. Hogy miért, az a következő pontban kiderül.

Hogyan is készül a sör?

A házi sörfőzésben a felsőerjesztésű sörök a leggykoribbak. Ennek egyszerű oka van. A felsőeerjesztésű sörök erjedési hőmérséklete 18-25 °C között van, míg az alsóerjesztésűeknek kb 10-12°C, majd a későbbi eljárásoknál 1-4°C. Szóval vegyünk egy sima, IPA típusú sört, amiből 15 liternyi sört szeretnénk.

A befőzőautomatát kicsit át kell alakítani, bele kell applikálni egy szűrőt, és a csapját is érdemes egy komolyabbra cserélni. Az automatába beletesszük a megadott mennyiségű malátát és vizet, majd elkezdjük melegíteni. Hő hatására a malátában lévő szénhidrátok különböző enzimek hatására átalakulnak erjeszthető cukorrá, és még sok mindenné. Van az ún. egylépcsős főzés, mikor egy adott hőfokon tartjuk a keveréket meghatározott ideig, és vannak a többlépcsős eljárások, mikor lépcsőzetesen haladunk felfelé a hőmérő skáláján, bizonyos hőfokokon meg-megállva meghatározott ideig. Ezeken a lépcsőfokokon különböző enzimek dolgoznak, melyek többek között meghatározzák pl a sör habjának milyenségét is. Részletekbe nem mennék bele. Ha bejártuk az összes lépcsőt, akkor a csapon át a sörlevet leengedjük egy edénybe. A főzés közben vizet melegítünk, és a leengedett malátát átmossuk ezzel a forró vízzel. Ezt nevezzük máslásnak. Ilyenkor több sörlevet kapunk, mint amennyit terveztünk de ne ijedjünk meg, mert ennek egy része el fog még főni, mert most következik a komlóforralás. Itt sem mennék bele a részletekbe, de többféle komló létezik, többféle főzési idővel, és akkor még a hidegkomlózásról nem is beszéltünk. A lényeg, hogy tényleg forralni kell a sörlevet a fazékban (én erre egy gázzsámolyt és palackos gázt használok), és az előírt ideig komlózni. Ha készen vagyunk, akkor ki kell hűteni a sörlevet. Erre is több módszer létezik. Én egy nagyobb edénybe teszem a fazekat, amiben folyamatosan cserélődik a hideg víz, és közben kevergetem a sörlevet. Ha ez is kész, akkor már csak át kell szűrni az erjesztővödörbe vagy ballonba, úgy, hogy lehető legkevesebb komló kerüljön bele, majd beoltjuk élesztővel, és légmentesen lezárjuk. Egy kotyogóra még szükség van, mert az erjedés során szén-dioxid termelődik, ami el fogja hagyni az erjesztőedényt. Jó esetben a kotyogón, ha nem teszünk kotyogót akkor szétnyomja a vödröt. Megfelelő hőmérsékletű helyre tesszük, és pihenünk kb 2 hetet. Közben, ha pl üvegballont használunk nézegethetjük milyen szépen habzik, és rájöhetünk, miért nevezik kotyogónak a kotyogót. Két hét után, ha kiforrt a sör, palackozzuk. Honnan tudjuk hogy kiforrt? Elmúlik a kotyogás. De ez még nem jelenti azt, hogy kész. Az egzakt módszer az, hogy megállapítjuk az OG-t és az FG-t. Ez a kezdeti fajsúly (original gravity) és a végső fajsúly (final gravity). A receptben mindkettő meg van adva. A sörlé fajsúlyát úgy kell beállítani erjesztés előtt, hogy az OG legyen, és addig kell neki erjedni míg a fajsúlya FG nem lesz. Nem annyira bonyolult, mint így leírva. Ez alapján azt is pontosan fogjuk tudni mekkora a sörünk alkoholtartalma. Szóval a palackozás. Lehet használni csatos üveget, ami elég drága, de nincs sok gond vele, vagy lehet használni direkt söröknek készült PET palackot, de én alkoholt nem szívesen tartok műanyagban. A harmadik megoldás a hagyományos sörösüveg, original kupakok, és egy koronazáró. Kicsit macerásabb, de szerintem a legjobb megoldás. Palackozáskor még egy pici cukrot adagolunk az üvegekbe. Ez az utóerjesztés során alkohollá fog alakulni, de csak nagyon picit emeli meg a sör alkoholszintjét. Ami viszont nekünk kell, az a melléktermék, a szén-dioxid. Ettől lesz bubis a sörünk. Palackozás után sajnos megint várni kell napokat, sőt heteket, mire megkóstolhatjuk a sörünket. Ha van még üvegünk, és esetleg több erjesztőedényünk, akkor folyamatosan főzhetünk, a második-harmadik főzéskor már közben a saját sörünket iszogatva.

A jogi követelményekről csak annyit, hogy a sörfőzés évi 1000 literig adómentes, de jelentési kötelezettség van a NAV felé. Ezt egyszerűen, akár e-mailben is megtehetjük.

És hogy milyenek lettek az általam főzött sörök?

Ilyenek:

Köszönöm a segítséget a Sörfőzés otthon facebook csoportnak, ahol szívesen várják a kezdőket is.

Nem, nem tűntem el végleg, és fogalmazásgátlót sem kezdtem el szedni, csak itt a tavasz és ez azt jelenti, hogy el kell kezdeni dolgozni a kertben. Ez két dolgot is jelent: nem főzök olyan gyakran a konyhában, mint télen, a kertben meg még nem főzök (bár ismerek olyat aki februárban, térdig érő hóban grillezett, de én nem vagyok ennyire elvetemült), illetve írni sem volt annyi időm.

Mivel viszont ma megtudtam, hogy olyan is olvas, akiről nem is gondoltam, ezért ráveszem magam a kertészkedés után, hogy feldobjak egy 15 perces kaját, ami nem más, mint egy gombapaprikás.

Életem Értelme vett laskagombát, mert tudja, hogy mi kell nekem. Persze csak boltit, de február végén ez is valami. Télen nem sok gombát lehet találni a szabadban, abból még kevesebb az ehető. És itt nem fogom azt a viccet elsütni, hogy minden gomba ehető, egyszer. Ja, de.:)

Télvíz idején a szabadban található gombák közül talán csak a téli fülőke, ami megtalálható, mert fagytűrő szegényke. Egyesek szerint finom, más gombászok viszont azt mondják, hogy azért finom, mert nincs más. Abban azonban megegyezhetünk, hogy a termesztett gomba sosem lesz olyan finom, mint az erdőben-mezőn szedett. Aki nem gombászik (bár nagyon egészséges), annak javaslom tavasztól a piacok látogatását, ahol ugyan horror áron, de hozzá lehet jutni szedett gombához. Bár nem minden fajtához, mert a törvény és a gombászkönyvek szétválasztják az ehető és árusítható gombákat. Nem biztos, hogy ami ehető az árusítható is. De a finomabb fajták általában árusíthatóak. Ha hivatalos piacon vesszük, nem kell félni, biztos, hogy látta gombaszakértő. De ha úgy döntünk, hogy elmegyünk gombászni akkor is jó tudni, hogy a piacokon általában van gombaszakértő, aki ingyenesen bevizsgálja a gombákat. Persze nem árt, ha kicsit ismerjük őket (mármint a gombafajtákat, nem a szakértőket), mert nem biztos hogy mosolyogva fognak ránk nézni, ha leszedünk egy csomó védett gombát. Érdemes egy-egy példányt vinni, és ha azt mondja ehető, akkor leszedni a többit. Tudni kell, hogy egy ember naponta csak 2 kg gombát szedhet. De ettől is jobb módszer, ha elmegyünk egy alapfokú gombaismereti tanfolyamra. Nem vészes az ára, és megismerkedünk rengeteg gomba fajtával, de ami sokkal fontosabb, a gyakorlati órákon vagy hétvégi túrákon megismerhetjük a környéken lévő gombalelőhelyeket. Nem mellékesen megismerünk egy gombaszakértőt, aki később lelkesen bevizsgálja a gombákat, és nem kell a piacra járni. Aztán, ha elkap a gépszíj, akkor már alig várjuk a március végét, hogy mehessünk kucsmagombát szedni, novemberben még a fagymentes helyeken felkutatjuk az utolsó ehető példányokat, illetve nagyon bekattanva kutyasétáltatás, sőt vezetés közben is vizslatjuk az erdő szélét, hátha látunk valamit.

 Egyszer egy közeli, (nem alaptalanul) jó hírű étteremben ettünk egy nyúlpaprikást, amiben körülbelül a kalocsai paprikatermés kétharmada benne volt, és nem ártott neki, mert tényleg iszonyú finom lett tőle. Azóta én is bő paprikával csinálom a paprikást, mert ha nem ég meg a pirospaprika, és jól fel tud oldódni a zsiradékban, akkor gyönyörű piros színe lesz az ételnek, és tényleg paprikás lesz az íze. Van ahol azt írják, hogy csak a végén tegyük az ételbe, és akkor megőrzi a színét, szerintem nyugodtan bele lehet tenni a hagyma dinsztelése után, csak vigyázzunk, hogy ne hevítsük túl az edényt. Ja, és persze nem mindegy a paprika minősége sem.

A hagymát és fokhagymát apróra vágjuk, és a szokásosnál bővebb olajon feltesszük dinsztelődni. Adhatunk hozzá egy kis sót, ekkor a hagyma hamarabb puhul, mert kiereszti a nedvességtartalmát. Ha már jó állapotú a hagyma, akkor borsozzuk, és mehet bele az első nagyobb adag fűszerpaprika. Lehetőleg csemegét használjunk, szerintem a gombaételeknek nem áll jól a csípősség. A laskát folyóvízben megmossuk, és nagyobb darabokra vágjuk. A tönköt is felhasználhatjuk, de vigyázzunk, mert ahol szíjas állaga van, ott már nehezebben fő meg. Nem lehetetlen megfőzni, de a kalaprész könnyen szétfőhet az alatt az idő alatt, míg a tönk megpuhul. Bár mondjuk én szeretem, ha van olyan része a gombának, amit lehet egy kicsit “rágni” is. Hozzátesszük a hagymához a gombát, összeforgatjuk, és hagyjuk, hogy összeessen és kiengedje a levét. Ekkor én még teszek hozzá pirospaprikát, ami még mindig bele fog oldódni a olajba. Kis lángon, lassan főzzük. Nem baj, ha kicsit több lé marad alatta, de nem szabad lepirítani.

Közben megcsinálhatjuk a köretet. Én kuszkuszt csináltam hozzá. Emlékszem, régen, gyerekkoromban kétféle köret volt. Krumpli vagy rizs. Szerencsére már nagyon sok köret között tudunk válogatni, és néha érdemes kipróbálni a “hagyományos” magyar kajákhoz is egy másfajta köretet. Vagy aki magyar kajához, magyar köretet szeretne, az főzzön kölest, az is nagyon finom. Általában a kuszkusz elkészítési módja, hogy egyszerűen leöntjük forró vízzel, és hagyjuk állni 5-6 percig. Ez valóban gyors, de kapunk egy semleges ízű köretet. Az araboknál használt elkészítési mód, amit még sajnos nem sikerült kipróbálnom, hogy a főétel főzése közben, annak gőzében párolják meg a kuszkuszt. Ezt egy szita segítségével házilag is megtehetjük. Én most azt a módszert választottam, hogy egy kis fazékban csináltam egy alaplevet leveskockából, amit kicsit megsóztam és szárított zöldfűszerekkel megvadítottam. A forrásban lévő cuccot ráöntöttem a kuszkuszra, és kb 10 perc múlva a kuszkusz már felszívta az egészet, átvéve annak az ízét.

Én nagyon szeretem a tejfölös paprikásokat, de most úgy gondoltam nem teszek bele tejfölt olyan szép színe lett a gombának. Gondoltam, majd a végén, tálaláskor teszek rá tejfölt, de már akkor tudtam, hogy ebből bejegyzés lesz, úgyhogy nem tehettem rá sima 20%-os tejfölt, valamit ki kellett találnom. Összekevertem, tejfölt, pici olívaolajjal, petrezselyemzölddel, fehérborssal, és fűszerpaprikával. Ezt tettem hideg mártásként az étel mellé tálaláskor, és szárított petrezselyemlevéllel diszítettem.  A kuszkuszt kis pohárba töltöttem, és úgy borítottam a parikás mellé. Sajnos egy sima felületű tányér jobb lett volna, mert így elcsúszott egy picit, ami a fotón is látszik. Úgy tűnik, a tálalásokhoz be kell szereznem többféle tányért, mert már nagyon unhatjátok a szokásos, kék-fehér IKEA kombót.

Az egész étel kb. 20-25 perc alatt lesz kész, szóval simán belefér nálam a 15 perces kaják tag-be:)

Itt az idő, hogy beszámoljak a francia est folytatásáról. A főétel és a desszert maradt még hátra, és azt kell mondjam ez egy hosszabb hangvételű bejegyzés lesz, mert a főétel rengeteg összetevőből állt, és az elkészítése is elég aprólékos. A desszert pedig, ahogy az előző posztban jeleztem, csak másodszorra lett sikeres.

A végére pedig a sans-culottes-okból a sok bor és cognac hatására Le Noblessévé vált fogyasztók is eléggé felbolydultak ahhoz, hogy még a konyhát is elfoglalják, de erről majd idejében mesélek.

A főétel: Blanquette de veau, borjúbecsinált.

Alapvetően ez egy jó étel is lehetne. Valószínűleg egy túltolt receptet választottam, nem hinném, hogy egy francia vasárnapi ebédre ennyit küzd vele egy párizsi háziasszony. Én pedig próbáltam tartani magam a recepthez. Volt akinek bejött a végeredmény, volt akinek nem annyira. Mitől lesz becsinált a becsinált? Gyakorlatilag egy húsétel, amit rengeteg zöldséggel húslevesként kezdünk, és a végén nem húsleves lesz belőle. Valaki biztos meg tudja ezt pontosabban magyarázni, de ez a lényege.

A problémák már csütörtök este kezdődtek. Este tíz óra körül kiderült, hogy minden megvan a pénteki főzéshez, kivéve egyet, a húst. Borjú nélkül pedig elég nehéz borjúbecsináltat készíteni. Péntek délben még a húspiacon jártam, és reménykedtem, hogy kapok borjúlapockát. Szerencsém volt, nagyon szép lapockát találtam, és a hentes még fel is kockázta nekem, megspórolva ezzel kb 5 percet az életemből. Miért kellett a borjú, miért nem volt jó a marha? Mert a marha, marha lassan puhult volna meg a borjúhoz képest. Míg ebből a húsból az  étel alapleve egy óra alatt készen van, addig a marhának sokkal hosszabb idő szükséges.

Az becsinált készítését este hatkor kezdtem el, és így is éppen ki tudtam tálalni tíz órára.

A lapockahúst alaposan lemossuk, és hideg vízben feltesszük főni kis sóval. Ha felforrt, a habot leszedjük róla, hozzáadunk sárgarépát, póréhagymát, vöröshagymát, szárzellert darabolva, és megfűszerezzük babérlevéllel, citromillatú kaukkfűvel, őrölt fehér borssal, petrezselyemzölddel, és sajnos szegfűszeggel. Ha kell, még sót adhatunk hozzá, és további 40-50 percig főzzük, amíg a hús megpuhul. Ha kész, lehúzzuk a tűzről, és hagyjuk a húst kihűlni a levében. Ez alatt az idő alatt csatlakozhattam volna a Le Noblesse-hez, de sajnos még vezetnem kellett, szóval alkohol nem jöhetett szóba, és szerintem így péntek este magasságában egy rövid-vörösbor kombó után simán a főzőlapon feküdtem volna.

Ha kihűlt a “levesünk”, a zöldséget és a húst leszűrjük, és félretesszük egy nedves konyharuha alatt pihenni, a maradék levet pedig beforraljuk, kb a felére.

Egy másik, legalább akkora edényben amiben a hús készült, készítünk egy fehér rántást (vaj forrásig, liszt bele, és kevergetni, de csak addig melegíteni, hogy a liszt ne színeződjön el), majd a beforralt húsleve(s)t, lassan hozzáadagoljuk folyamatos keverés mellett, hogy egy sima, csomómentes mártásfélét kapjunk. Én itt habverőt használtam, mert nagyon szép simára lehet vele keverni a dolgokat ilyen esetekben. Lassú tűzön picit forrásba hozzuk, és beleteszünk félbevágott aprófejű csiperkét, bébirépát és gyöngyhagymát (lehetőleg friss gyöngyhagymát, vagy ha ecetest kapunk csak, akkor sokáig áztassuk előtte, hogy az ecetíz minél kevésbé érződjön). Tegyünk bele tejszínt, és főzzük további 20-25 percig, amíg a gomba meg nem puhul. Ha nagyon besűrűsödne a cucc, akkor további alaplé hozzáöntésével javítsuk az állagát. Tegyük bele a kihűlt húst és a zöldségeket, és melegítsük össze az egészet. Citromlével és reszelt citromhéjjal ízesítsük, zellerlevéllel és petrezselyemlevéllel díszíthetjük tálaláskor. Közben már elkezdhetjük a köretet csinálni, mert ez sem egy egyszerű feladat. Basmati rizst megmosunk, és hagyjuk lecsöpögni róla az összes vizet. Vadrizst (indiánrizs), sós vízben felteszünk a tűzre, és 30-35 percig hagyjuk hogy főjjön. A sütőt előmelegítjük 200°C-ra, és egy kis fazékban sós alaplevet készítünk. Ezt csinálhatjuk akár leveskockából is.

Egy serpenyőben (lesz a végén mit mosogatni) vajat és olívaolajat hevítünk, és a felkockázott fehérhagymát, fokhagymát és citromillatú kakukkfüvet megdinszteljük, pici sóval és őrölt fehér borssal ízesítjük, majd hozzáadunk szegfűszeget, egy kis darab fahéjat, koriander és köménymagot és egy kevés fokhagyma port. Addig melegítjük, hogy az egész illatozzon. A lecsöpögött basmati rizst összekeverjük a vadrizzsel, az alaplével és a fokhagymás-fűszeres cuccal egy hőálló tálba, lefedjük egy sütőapapírral és egy fedővel, és 18-20 percig sütjük. Érdemes jénai tálat használni, nálunk persze nem volt sütőpapír, ezért a basmati rizs kicsit kemény maradt, de egy Noble ötlete alapján betekertük egy konyharuhába, és lefedve párolódott még annyit, hogy elég puha lett. Ha készen van, akkor tálalás előtt távolítsuk el a fahéjat, fűszerágacskákat, és a szegfűszeget.

Hát ezt leírni is sok volt, megfőzni sem volt egyszerű. Mint látszik, rengeteg összetevője van, és a hozzávalókat mind külön edényben kell megcsinálni, továbbá az arisztokrácia nem volt hajlandó segíteni bepakolni a mosogatógépbe, így a végén már nem egy nemesi szalonban éreztem magam, hanem egy kupiban. Amúgy sem főzök szépen, és bárki konyháját felforgatom egy óra alatt is, de ezzel úgy éreztem, hogy világcsúcsot döntöttem.

És még ott volt a várva várt apácapuki.

Desszert: pets-de-nonne, azaz szó szerint apácafingocska.

Eredetileg ez egy echte francia desszert, de a német, angol és magyar gasztronómia is átvette mégpedig ugyanazon néven. Angolul nun’s puff, németül nonnenfürzle, magyarul apácafingocska, apácafelhő, selyemsutty...stb.

Arról, hogy hogyan kapta a nevét ez a minifánk, több verzió is létezik. Az egyik változat úgy szól, hogy a Marmoutier-i apátságban egy püspök éppen egy ereklyét készült megáldani, amikor is a konyha felől szellentéshez hasonló hangokat hallott. Benézve azt látta, hogy az egyik nővér ezeket a kis fánkokat süti, és azok adnak ki ilyen hangokat. Egy másik változat szerint két konkurens apácazárda békekötésekor az egyik rend átadta ennek a süteménynek a receptjét a másiknak, és a minifánkot ezek után paix-de-nonnes-nek (pédenon)  azaz apácabékének nevezték el, ami kiejtve nagyon hasonlít kiejtve a pet-de-nonne-ra (pedenon), ami apácapukit jelent.

Kétféle verziót lehet csinálni, egy élesztős, kelesztettet, és egy égetett tésztásat. Ettől a fogástól féltem a leginkább, mert mint korábban már említettem, a desszert nem az erősségem, főleg a receptkövetés miatt. A kelesztettet akartam megcsinálni, gondoltam, kenyeret és naan lepényt már sütöttem, nagy baj nem lehet. Picit naiv voltam, mert a tej nem melegedett fel, és így került a tésztába, ami így inkább bealudt, mint megkelt. Gondoltam, akkor desszertmentes lesz a vacsi, de az első három fogás, esetleg  az elfogyasztott üdítőitalok hatására a Le Noblesse arra a bejelentésemre, hogy az apácafingocskát mellőzni kell a mai nap folyamán, hangos, "apácafingocskát akarunk" skandálásban tört ki, és közel álltunk a lincseléshez, tehát elvonultam a rejtekadó konyhába, hogy nekiálljak az általam rettegett desszertnek, míg ők az étkezőben folytatták az akkorra már táncos mulatozássá fejlődött ünneplést.

Mivel említettem, hogy a csigát este 10 körül tálaltuk, és a leves, és a borjúbecsinált elfogyasztása is időt vett igénybe, ekkor már 11 óra elmúlt. Egyértelmű volt, hogy a kelt tészta nem jöhet szóba, maradt az égetett tésztás változat.

2,5 deciliter tejet 3 evőkanál vajjal felteszünk melegíteni, majd ha a vaj már teljesen felolvadt, hozzáadagolunk 30 deka lisztet, és addig keverjük folyamatosan, míg teljesen el nem válik az edény falától. Ekkor már nem olyan egyszerű ám keverni. A tűzről levéve, hozzáadjuk a 3 tojást, két evőkanál cukrot, csipet sót, pár csepp vanília kivonatot és egy pici citromhéjat, és alaposan átdolgozzuk a tésztát. Nem volt könnyű dolog a kemény tésztába úgy beledolgozni az összetevőket, hogy egy homogén, lágy tészta legyen belőle, főleg, hogy  táncos mulatság átterjedt a konyhára is és konkrétan a mulató arisztokrácia elől menekülve kellett kevernem a tésztát. Erről videó is készült, de 99 év alatt nem ajánlom a megtekintését. Amikor készen van, akkor már csak felmelegített olajban a mandulányi golyókat kell aranybarnára sütni. A puha tészta adagolását meg lehet oldani két kiskanál, vagy kinyomózsák segítségével. Nekem ennyi türelmem már nem volt, és két evőkanál segítségével csináltam nagyobb apácapukikat.

Porcukorral meghintve, többféle házilekvárral fogyaszthatjuk.

Ennyi lett volna a francia est. Érdekes, finom és izgalmas volt. Még szerencse, hogy a főzésben nem lehet elfáradni, ha kedvtelésből csináljuk.

Legközelebb azt hiszem az olasz est következik, de ez még változhat.

A végére egy rövid interjú az egyik résztvevővel, G-vel (nem kiskorú, de neve elhallgatását kérte).

K54: - Milyen volt, hogy tetszett a mai napi menü?

G: - ….?! (G az, aki nagyon szívesen részt vesz az estéken, de a csigát csak messziről nézi, és ami nem túrós csusza, rántott hús, esetleg tejfölös milánói makaróni, illetve ezek keveréke, azt nem kóstolja meg. Bár a csigára majdnem rávitte a kíváncsisága. Lelkesedése viszont töretlen, és az olasz est is az Ő kedvéért fog következni, abból a menüsorból talán már lesz fogára való.)

Eljött az a pillanat, hogy a pénteki francia estből legyen egy bejegyzés. Szerencsére az est időpontja egybe esett az index2 10. címlapjával, szóval volt ünnepelnivaló is. Nem volt egyszerű azt kell mondanom, de a körülményekhez képest egészen jól sikerült. Csak annyit mondanék, hogy este 6-kor kezdtem a főzést, és fél 12-kor még minifánkot sütöttem az olajban. Az biztos, hogy francia konyha nem lesz a kedvencem, és nem azért mert bonyolult megfőzni, bár nagyon sok dolgot pakolnak bele, hanem az ízvilág miatt. Kb. olyan a főzési stílusuk, hogy fogd a húst, tésztát, levest, és borítsd bele az összes fűszert, amit találsz a konyhában, plusz darabolj bele mindenféle zöldséget. Ja, és még adj hozzá egy zacskó szegfűszeget. Azt hiszem nekem a szegfűszeg tette be az ajtót. Durván éreztem az ízét, és nekem nem a kedvencem.

Akkor a menü.

Előétel: Escargot au beurre persillé

Leves: Creme Du Barry

Főétel: Blanquette de veau

Desszert: pets-de-nonnes

Legalább a francia ételnevek gyönyörűek.

Magyarul: Fűszervajas csiga, Dubarry krémleves (karfiolkrémleves), borjúbecsinált, apácafingocska. Nem viccelek, tényleg ez a neve.

Ebben a bejegyzésben az előételt és a levest fogjuk kivesézni. Mivel egyik sem bonyolult, ezért egy picit mesélek a történetükről is.

Az előétel: Escargot au beurre persillé

Mielőtt kirohannál csigát gyűjteni, tájékoztatlak, hogy még nem nagyon találsz, de mivel februárra esett a francia est, így kénytelenek voltunk gyorsfagyasztott csigát használtni. Ráadásul amúgy sem ölnék meg semmilyen állatot, azért hogy utána megegyem. Ha nem lenne hentes, meg szupermarket, szerintem vega lennék. A csiga, amit elkészítettünk éticsiga (Helix pomatia) volt fénykorában. Amúgy az éticsiga gyűjtése legális, áprilistól júniusig gyűjthető, de csak a 3 cm-nél nagyobb átmérőjű házzal rendelkező éticsigát szabad összeszedni. Feldolgozása nem egyszerű. Először több napig éheztetik, hogy kiürüljön a szervezetéből a salakanyag, majd felgőzölik, és kihúzzák a házából. A zsigeri részeket eltávolítják, és két órán keresztül fehérboros, fűszeres vízben főzik. Ezek után vagy elkészítik azonnal, vagy lefagyasztják csigaházban, esetleg anélkül. Ja, a csigaházakat is ki kell főzni szódabikarbónás vízben. Összekevernek egy fincsi fűszervajat, nyomózsákkal betöltenek egy adagot a csigaházba, majd visszahelyezik a csigát, és a ház szájáig feltöltik a fűszervajjal.

Ha így kapjuk, vagy fagyasztva vesszük, akkor csak a csigaház szájával felfelé egy tepsibe helyezzük, és 6-8 percig sütjük 200°C-on, amíg meg nem olvad teljesen a vaj. Pirítóssal tálaljuk.

Mi még nem ettünk csigát, és mindenki nagyon kíváncsi volt, de azért félt is tőle. Mármint, nem a csigától, hanem az ízétől, állagától. Azt kell mondjam, kellemes csalódás. Nem is tudom mihez lehetne hasonlítani. Az állaga talán a ruganyos zúzára hasonlít, az ízén pedig semmi csigás nem érződik. Mivel a csiguszok gyorsan kész lettek, ezért csak a tálalás előtt maximum 10 perccel tettem be a sütőbe. Ekkora már nagyon dolgozott a hátráltató csapat, és az a baki történt, hogy a 8 perc után ugyan lekapcsoltam a sütőt, de a tepsi bent maradt. Nem lett semmi baja, nem égett meg, de sok fűszervaj eltűnt. Ha éppen nincs otthon csigafogónk és csigavillánk, egy egyszerű hústű segítségével is fogyaszthatjuk. De így is nagyon finom volt, még az is megkóstolta, aki előtte iszonyatosan tiltakozott. Lehet, hogy a francia vörösbor hatására, de még ízlett is neki. Igaz, egyszer nekem is ízlett egy körömpörkölt amit én készítettem, másnap meg rá sem bírtam nézni, és azóta sem. Az alkohol csodákra képes.

Leves: Creme Du Barry

A francia konyhában, aminek van köze a karfiolhoz, az du Barry. De ki/mi is volt ez a du Barry? Madame du Barry (1743-1793), tehát már tudjuk, hogy ember volt, méghozzá nő. Jeanne Bécu néven született, törvénytelen gyermekként. Kalandos fiatalkora után (zárda, szakácsnő, fodrászat, kereskedés) találkozott du Barry gróffal, aki főállásban szélhámos, mellékállásban strici volt. Nála állt munkába, és a legnagyobb sikerrel zárt projektje XV. Lajos volt, akinek állandó szeretője lett. Amikor kiderült, hogy még hajadon, és így nem lehetett volna bemutatni az udvarnak, gyorsan hozzáadták du Barry öccséhez, így lett Madame du Barry grófné. Nem is értem, az valami szabály volt, hogy a királynak csak házas szeretője lehetett? XV. Lajos halála után a Jeanne kegyvesztett lett, ismét zárdába zárták, majd rehabilitálták. A francia forradalom alatt egy sans-culotte csoport feljelentette, hogy emigráns (többször tartózkodott Londonban), de ez alól a vád alól még felmentették, viszont ugyanebben az évben újra letartóztatták, és kivégezték. Már ezt is tudjuk, csak még mindig nem világos mi a köze a karfiolhoz. A történet szerint XV. Lajos rajongott a karfiolért, amit elődje kertésze honosított meg, mikor a távoli Ciprusról hozatott karfiol magokat. Elképzelhető, hogy Madame du Barry konyhájáról ismerte meg ezeket a karfiolos fogásokat, esetleg maga du Barry grófnő találta ki ezeket az ételeket, hiszen maga is szakácsnő volt. Most már mindenki tudja, hogyha valamit  du Barry módra lát az étlapon, akkor az karfiolt tartalmaz.

Maga a leves nem annyira bonyolult, ellenben szerintem finom. Itt is követni kell a francia konyha különlegességét, azaz mindenből tegyünk bele egy kicsit.

Először is vajat kell melegíteni egy lábasban, majd beletenni apróra vágott fokhagymát, salotta hagymát, és póréhagymát, és hirtelen lesütjük, amíg picit meg nem puhulnak a zöldségek. Ezután lisztet keverünk hozzá, és felöntjük csirke alaplével. Kb. 15 percig főzzük, amíg a karfiol meg nem puhul teljesen. Sóval és fehér borssal ízesítjük. Ezután blenderben, vagy botmixerrel simára zúzzuk, majd visszatöltjük az edénybe, tejszínt és parmezánt teszünk bele, és addig főzzük kevergetve, míg be nem sűrűsödik. Levesbetétnek roppanósra főzött brokkoli, és karfiolrózsákat csinálhatunk, amit a tányér közepére helyezünk, megszórjuk apróra vágott metélőhagymával.

Egész egyszerűen hangzik, így ezt is a főzés végére hagytam, hiszen az egész leves elkészül 40 perc alatt. De a konyhában megjelent egy sans-culotte banda, akik feltörték a pincét, és mindenféle nemes cognac-ot és vörösborokat vedeltek, és akik ha nem főzök ehetőt simán guilottine alá küldtek volna, ahogy Madame du Barry-t is. Ott hőzöngtek, hangoskodtak, ittak, és akadályoztak. Ki is maradt a sajt a levesből. Szerintem majd egyszer még megcsinálom nyugodtabb körülmények között, mert ígéretes, és főleg, hogy nem kellett bele szegfűszeg.

Legközelebb folytatom, az egész estét betöltő borjúbecsinálttal, és a kétszer készült apácafingocskával.

A képek minőségéért elnézést kérek, a sans-culotte-ok készítették :)

Az előző, mérsékelten beteg bejegyzés után visszatérek, egy picit normálisabb írásmódhoz. De nehogy azt higgyétek, hogy unalmas lesz...

Történt vala, hogy tavaly nyáron egy baráti házaspár elutazott Skóciába whiskyt iszogat...izé, meglátogatni a történelmi nevezetességeket. A házat, és a Fővárosi Állatkertet megszégyenítő állatseregletet egy másik barátunk felügyelte, aki kitalálta, hogy rendez egy búcsú vacsorát a szolgálat lejárta előtt.

A tulajdonosoktól engedélyt kaptunk a “bulira”, és mondták, hogy bármit felhasználhatunk, amit találunk a házban és a kertben, de ez alól kivételt képeznek a háziállatok, azoknak sértetlenül kell átvészelniük az egészet. Ezzel nem is volt probléma, a futókacsáknak amúgy is rossz az íze. Gyorsan kivettük a hűtőből az összes kaviárt…. Na jó, csak vicceltem. Sajnos nem volt kaviár a frigóban.

A viccet félretéve, valami “hagyományosabb” ételt terveztünk. Mindenki, aki részt vett a vacsorán készült valamivel, de én most csak a saját részem írnám le. A levesről sok szót nem ejtenék. Kívánságra elkészítettem a korábban már leírt kovászos uborka krémlevest. A főételen kicsit gondolkoztunk, de nyár volt, meleg, adta magát hogy szabadtűzön csináljunk valamit. Grillezzünk, vagy ahogy nálunk falun mondták régen, csináljunk flekkent. Flekken volt minden ami szabadtéren sült, legyen kétlábú, vagy négylábú. Készülhetett grillrácson, vagy tárcsán. Ez utóbbi eszközt szerintem senkinek nem kell bemutatni. Lehet kapni mindenhol, de a tradicionális tárcsa, csakis boronatárcsából készülhet. Megfelelően vastag, jól tartja a hőt. Persze kicsit barkácsolni kell, mert a tengely helyét be kell hegeszteni, és lábakat is kell applikálni rá. Kezdő hegesztők esetén előfordulhat, ha a középső lyukat rosszul hegeszti be, hogy az olaj elfolyik, táplálván a tüzet, ami nem túl egészséges a sülő húsra nézve. A tárcsát választottuk mi is, de tettünk bele egy csavart. Vajon mi mindent lehet sütni tárcsán? Ideje volt kipróbálni.

Először is húst. Előkészítettünk egy férfias tarját, nem csak férfiaknak, és nőies csirkemellet. A pácolást még előző este megejtettük, mert a négylábúak igénylik az egész éjszakai pácolást, és a kétlábúaknak sem árt meg. Nem is a hús eredete miatt volt férfias és nőies, hanem a pácolás adta ezeket a jellegeket. Közben történt egy kis fennakadás. Az elutazás előtt a fűszerpolc át lett rendezve, és néhány összetevőt hiába kerestünk. És mivel a pácolás csak sörrel működik, már nem is tudtunk elmenni beszerezni a megfelelő dolgokat. Szegény ember vízzel főz(pácol), lássuk mit tudunk alkalmazni. Szerencsére egy gazdag fűszerkert van hátul, szóval tobzódtunk az összetevőkben.

A férfias tarja: Centis - félcentis szeletekre vágtuk és a következő páclébe áztattuk: olaj, vörösbor, vagy sör. Megyágyaztunk nekik durvára vágott fokhagymán és vöröshagymán, majd a következő fűszerekkel ízesítettük: só, durvára őrölt bors, curry (friss) és szerettünk volna egy kis csipősséget adni neki cayenne borssal, de azt nem találtunk. Jött az ötlet, hátul van chili. Barátom talán nem volt annyira tájékozott a a chilik területén, de én tudtam, hogy Trinidad Scorpion Moruga terem hátul. Én mondtam neki, hogy szerintem egy elég lenne a 1,5 kg tarjához, de szerinte három lett volna a megfelelő mennyiség. Aztán kiegyeztünk kettőben. A chilit apróra vágtam, így került a páclébe. Megkérdezte, mennyire csípős a cucc, én meg mondtam neki, hogy a vágódeszkán maradt egy milliméteres darabka, kóstolja meg. Következett a csuklás, és sziszegés, és érthetetlen beszéd. Jeleztem, hogy jó lenne egy kis tejet inni rá, mert a víz ilyen esetben semmit nem ér, de a tej jól semlegesíti a kapszaicint. Korábbi bejegyzésben már írtam a csípősségről, és hogy egyénfüggő kinek mi mennyire csíp. Na, de azért van egy hivatalos mértéke, az SHU (Scoville Heat Unit), ami a kapszaicin koncentrációt hivatott megadni. Ez sokat még nem segít, de ha kóstoltunk már csípős paprikát és megkeressük az SHU értékét, már tudunk viszonyítani.

Például, a gyengén csípős magyar paprikák csak 500 - 1000 SHU csípőségűek, de az erősen csípősek is csak 1500 - 2500 SHU-val rendelkeznek. Amit a barátom megkóstolt átlagosan 1.200.000 SHU-s pokol volt. Nem sok chili rendelkezik ettől nagyobb értékkel, bár a termesztők folyamatosan próbálkoznak egyre erősebb chilik nemesítésével. Nem az a céljuk, hogy a chili challengeket (amit amúgy én konkrétan veszélyesnek, és egészségkárosítónak tartok) tegyék egyre keményebbé, hanem a kapszaicint a gyógyszeripar használja, többek között fájdalomcsillapítóként, és nem mindegy, hogy egy tonna paprikából mennyi kapszaicint lehet kinyerni.

Este azért felhívtam a barátom, mert sokat gondolkoztam, hogy a két darab chilivel mennyire vágtuk tönkre a pácolást, és arra jutottam, hogy talán egy kis vörösborecet segíthet a csípősség csökkentésében, szóval szóltam neki, hogy 1 deci vörösborecettel locsolja meg szegény sertést.

A csirkemellet sokkal lightosabban fűszereztük. Olaj, só, fehérbors, és rengeteg zöldfűszer: bazsalikom, rozmaring, kakukkfű.

A nagy napon, barátom késő délután előmelegítette a tárcsát. Én úgy gondoltam, jöhet a csavar. Lehet-e naan kenyeret sütni tárcsán? Lehet, és nem is bonyolult. Összekeverünk lisztet (0,5kg), görög joghurtot (2dl), egy csomag sűtőport, 1 teáskanál sót, 2 ek olajjal, és homogénre gyúrjuk. Langyos vizet tegyünk hozzá, hogy a tészta megfelelő állagú legyen. Ha kész, letakarjuk, és kelni hagyjuk. Ezt még otthon megcsináltam, hogy legyen ideje a tésztának, mert a sütést a naan kenyérrel kezdtük.

Közben előkészítettük a másik köretet is. Sütöttetek már burgonyát tárcsában? Még mi sem, de ez nem akadályozott meg bennünket, hogy belevágjunk. Egy nagy adag burgonyát meghámoztunk, és feldaraboltunk, majd kétféleképpen fűszereztünk. Zöldfűszeres, mint a csirkemell, és paprikás-borsos, mint a tarja.

Tehát a naan-nal kezdünk. Ha kellően forró a tárcsa, akkor a megkelt tésztát darabokra vágjuk, és kézzel kinyújtjuk, mint a lángost. A  tárcsára kevés lisztet szórunk, és rátesszük a lepényeket, majd addig sütjük, míg kicsi fekete hólyagocskák nem jelennek meg rajtuk. Gyorsan átfordítjuk, és a másik oldalt is átsütjük. Lehet nem is igazi naan lepény ez, de garantálom, ízleni fog.

Ha végeztünk a naan-nal, gyorsan egy papírtörlővel áttöröljük a tárcsát, és jöhet a hús és a burgonya. A nem csípőssel kezdtük, mindjárt meg is tudjátok, miért. A tárcsa közepére olajat öntöttünk. Azzal nem számoltunk, hogy a tárcsa alatti tüzet nem lehet szabályozni, és míg a naan-nak forró felület kellett, az olajnak ez nem tesz jót, szóval egyből lángra is lobbant. A tüzet megfékeztük (nem,nem pisiltük le, simán el lehetett fújni), és a tüzet kicsit szétkotorva alacsonyabb lángra állítottuk a sütőt. A forró olajba beletettük a zöldfűszeres burgonyát, annyit csak, hogy rendesen érje az olaj, és a tárcsa szélére körberaktuk a csirkemellet. Így a húsból kisülő lé, és a páclé nagy része a burgonyára folyt, egy kis plusz ízt adva neki. Hát ezért kellett a zöldfűszeressel kezdeni, mert ha a csípőssel kezdünk, akkor a zöldfűszeres is kapott volna egy kis kapszaicin löketet. Félidőben csapatcsere, körberaktuk a csípős tarját, és középre a paprikás-borsos krumplit.

A sütést a barátaim végezték, a végén már fejlámpával, mert besötétedett. Én addig bementem a konyhába, mert egy feladat még várt rám. Kellett egy jó “mártást” csinálni a húshoz. Olyat szerettem volna, ami a naan-hoz és a húsokhoz is illik. Így esett a választás egy tikka masala alaphoz, ami annyiban különbözött az igazi tikka masalától, hogy a végén nem voltak husik beletéve és összerottyantva.

Elkészítése egyszerű. Alkotunk egy fűszerkeveréket a következőkből: 2 rész római kömény, 1 rész kurkuma, kevés őrölt feketebors, pici szerecsendió és fahéj, 2 rész fűszerpaprika, 1 rész koriander és egy pici cayenne bors az íze kedvéért. Itt már volt cayenne bors, mert sikerült beszerezni. Egy wokban apróra vágott fokhagymát, reszelt gyömbért, és vöröshagymát kevés olajon lepirítunk, amíg szép barna nem lesz (de vigyázzunk, ne égjen meg), hámozott paradicsomot és tejszínt adunk hozzá, majd főzzük pár percig.

Ezzel el is készült a menü, amit még friss saláta és egy rácsos desszert egészített ki.

A csípősségtől féltünk picit, de vagy a vörösborecet, vagy a sütés hatására fogyasztható lett a tarja is, talán csak egy pár literrel több folyadék fogyott utána és közben.

Sziasztok,

Most ébredtem rá, hogy a blogmotorban rosszul volt beállítva a facebook profil, és aki kedvelt, vagy próbálta kedvelni a facebook oldalt, az a semmibe veszett. A hibát javítottam, ha nem vagy még rajongója az oldalnak most megteheted.

Kitchen 54 facebook oldal

Kitchen54 Insta profil

Köszönöm, és elnézést a kellemetlenségért.

Kitchen54

Prológus: Nem tudom, hogy kell-e ez ide, de nagy baj nem lehet belőle. Gondolkoztam, hogy utóiratban írom meg, de úgy gondoltam jobb ha az elején tisztában vagytok vele mivel álltok szemben. Először is, nem magyarázkodásnak szánom. Tudom, az étel nem játék, és nem is játszom vele. De úgy gondolom, egy receptet máshogy is meg lehet jeleníteni, és a következőkből is meg lehet főzni ezt a menüt. Sok sikert hozzá.

Egyszer volt, hol nem volt, túl a konyhaszekrényen, még a mosogatón is túl, a fagyasztó mélyén négy kis fürjecske feküdt a hidegben összebújva, kabátkájuk nélkül erősen fázva, hiszen egy szál toll nélkül és fejvesztve érkeztek a sötét hidegbe. Kitartóan várták a nagy tél végét, ami el is érkezett hozzájuk mikor hirtelen világosság és langymeleg szellő csapta meg testüket. Lassan kezdett a nagy hideg felengedni, és a fólia borítás is eltűnt a fejük fölül. Kezdtek felmelegedni, és kíváncsian figyeltek a kitárulkozó világra.

A melegedő környezetben egy frissítő zuhannyal indítottak, mert jól tudták, a tisztaság fél egészség, és máris jobban érezték magukat feszes kis bőrükben.

- Annyi időt töltöttünk összezárva, ideje valami szórakozás után nézni –javasolta Fürjecske Egy (F1).

- Támogatom az ötletet, már nagyon untam. hogy mindig titeket kell hallgatni – válaszolt Fürjecske Három (F3).

- Én wellnessbe szeretnék menni – így Fürjecske Kettő (F2).

- Ja. - Fürjecske Négy sosem volt szószátyár (F4).

Találtak is a közelben egy nagy medencét, de ahogy belemerültek érezték, hogy nem túl meleg a vize. Ezzel kellett beérniük, mert látótávolságon belül más wellnessközpontot nem észleltek. Ahogy üldögéltek a vízben, lassan mintha kezdett volna melegedni.

Alakul ez – nyögte F2, miközben kéjesen kinyújtóztatta tagjait.

Jaja – nyugtázta F4, és valóban jól érezte magát, ha ilyen többszörösen összetett mondatban fejezte ki véleményét.

Ahogy üldögéltek a medencében, új fürdőzők is érkeztek folyamatosan. Először egy csapat apróság csobbant melléjük.

- Ti kik vagytok? – kérdezte F1, mert Ő volt a legszociálisabb a csapatban, és a második legkíváncsibb F3 után.

- Mi lenni fekete borsok – válaszolták a jövevények.

- De furcsán beszéltek, nem vagytok idevalósiak? – érdeklődött F3.

- Nem, mi jönni a trópusokról – felelte az egyik fekete bors (piper nigrum) , és látszott is rajta, mert bőre szinte fekete volt.

- Biztos sokat napozott – gondolta F1.

Újabb jövevények, de ők csak hárman voltak.

- Azta’, milyen dagi feketeborsok – álmélkodott F2.

- Ja.

Úgy tűnt, az említettek meghallották, és felháborodva fordultak F2 felé.

- Kikhérrem magamnak. Mi nem vagyunk fekete bhorsok. Mi magyar nemesi fűszherek vagyunk- csattant fel az egyik duci.

- Bocsánat, ha megsértettem – szólt megilletődve F2, mert nem tudta, hogy semmi nemesi nincs az érkezettekben, hiszen közönséges borókabogyók (juniperis communis) voltak, ráadásul anyai ágon rokonaik még mindig a ködös Albion ginfogyasztását támogatták, apai részről, pedig egy kis lengyel falu melletti dombocskáról származtak.

- No, mi is mögjöttünk. Mi röndös parasztgyörökök vagyunk Szögöd möllől.

Két furcsa illatú, félhold alakú egyén érkezett, egy sokrétű egyén társaságában. Makóról jött a két fokhagyma és a vöröshagyma barátjuk.

Egy távol-keleti vendég is érkezett. Szép sárga színben pompázott, de nagyon szét volt esve, mintha végigcsúszott volna, egy reszelőn. A fürjecskéknek annyi új élményük volt már, hogy el is feledkeztek megismerkedni a gyömbérrel (Zingiber officinale)

Lassan mások is jöttek folyamatosan. Egy-két szál borsikafű Erdélyből, egy ágacska rozmaring Itáliából, pici kakukkfű Magyarországról. Bár mindannyian különböző formájúak, és illatúak voltak, egy nagy családból származtak (Lamiaceae – árvacsalánfélék).

Utoljára egy igen furcsa dolog került a medencébe. Bár egyszerű kinézete volt, mégis sugárzott róla az előkelőség, a gazdagság érzete. A meleg vizet szép lassan aranysárgára színezte aurája. A fürjecskék meg sem merték szólítani, a többiek sugdolózásából tudták meg, hogy Ő a sáfrány (Crocus sativus).

Úgy látszott, többen már nem érkeznek, mikor észrevették, hogy egy másik medence is nyílt közvetlenül mellettük. Eszükbe jutott, hogy ki kellene azt is próbálni, de hirtelen egy csoport jelent meg, és teljesen kitöltötték az új medencét, ami ráadásul sokkal melegebb vizűnek tűnt. Ők, már valószínűleg korábban kezdték a wellnest, mert úgy néztek ki, mintha az egész éjszakát vízben töltötték volna.

- Hahó, kik vagytok, és honnan jöttetek? - kiabált át F3.

- Mi a csicseriborsók vagyunk, és jöttünk kicsit melegedni, mert az egész éjszakát hideg vízben töltöttük. Amúgy Törökországból érkeztünk, de csak körülbelül másfél órát melegedünk itt, aztán megyünk egy nagy buliba.

- Ez jól hangzik, mi is megnézhetnénk ezt a partit – javasolta F1 a többieknek.

- Rendben, de még maradjunk egy keveset, mert olyan jó itt. Érzem, ahogy az izmaim teljesen ellazulnak – így F2.

Ezzel mindenki egyetértett, és tovább élvezték a gyöngyöző, illatos víz kényeztetését.

Alig egy órácskát tölthettek a fürdőben, amikor egy nagyobb tömeg csobbant közéjük. Sárga, zöld és fehér zöldségek cseverészése okozott hangzavart. A sárgarépák, fehérrépák, és halványító zellerek hangjai töltötték meg a medenceteret, miközben önfeledten úszkáltak.

Fél óra múlva F1 nem bírta tovább.

- Túl nagy itt már a tömeg, nem keresünk valami más szórakozási lehetőséget?

- Menjünk, már teljesen szétáztam – csatlakozott F3 -Ti nem jöttök? - kérdezte a többieket.

- Mi még maradnánk. De a partira ne felejtsetek el jönni -figyelmeztette őket F2.

- Ja – egészítette ki még F4.

A két kicsi kalandvágyó fürjecske kiszállt a jó meleg, bár már picit zsúfolt medencéből, és új program után néztek. Egy emelettel lentebb, találtak is egy szoláriumot. Alaposan bekenték magukat egy provence-i fűszerkeverékkel, és elhelyezkedtek egy papírtörülközőn. Csak 20-30 percet tudtak bent tölteni, mielőtt a parti elkezdődött. De ennyi idő alatt is nagyon szépre barnul a gyenge kis bőrük. Ha tovább maradtak volna, akár égési sérüléseket is szerezhettek volna.

Indulni kellett a buliba. Két helyszínen tartották, és mindkettőt megtöltötték a résztvevők. Majdnem mindenki ott volt, akikkel találkoztak, csak a feketeborsok, a gyömbér és a fokhagymák hiányoztak.

A kék, medencés buliban ott volt F2 és F4, úgy látszik ők még nem unták meg a fürdőzést.

F1 és F3 inkább a szárazabb lehetőséget választották, ahol már ott partiztak a teljesen átváltozott csicseriborsók. Fehér joghurtruhába bújtak, és petrezselyemzölddel díszítették magukat.

Mindenki remekül nézett ki, és remekül érezték magukat, egészen a buli végéig.

Itt a vége, fuss el véle.

 Két képet sikerült készíteni a partifotósnak F1-ről és F2-ről. F3 és F4 nem adták az arcukat a képhez.