Képzeljétek, az történt, hogy szombat reggel egyedül maradtam. Na jó ez nem meglepő, hiszen Életem Értelme műszakba jár dolgozni, és néha, illetve nem is olyan ritkán előfordul, hogy a szombati délelőttöt-délutánt egyedül vagyok kénytelen tölteni. Ráadásul délre a kedvenc burkolóm is itthagyott. Mit csinál ilyenkor az ember? Sok mindent csinálhat, de ilyenkor lehet a kedvencemet csinálni. Kísérletezni. Persze, ne arra gondoljatok, hogy felfedezek valami csodaszert, amitől visszanő a kihullott haj, vagy megállítom a klímaváltozást. Kajákkal lehet kísérletezni. Fejből, bármiféle recept nélkül lehet alkotni. Ha szerencsém van, akkor meg is lehet enni, sőt különböző szóbeszédek alapján, olyan is akadt, ami finom volt.

Nehezítsünk a dolgon. Csak abból tudok főzni, ami itthon van, mert kocsim nincs, a bolt meg messze van, és ráadásul lusta is vagyok. A déli étkezésre gondolva, még reggel előhalásztam a fagyasztóból egy adag csirkecombfilét. Bevallom, ez általában mindig van a fagyasztóban, mert én jobban szeretem, mint a csirkemellet. Zsírosabb mint a mell, és nem szárad ki olyan gyorsan, nyugodtan lehet hosszabb ideig hőkezelni, és szaftosabb is marad. Mi van a hűtőben? Hmm, a szójaszósz amit tegnap is használtunk a mangós csirkéhez. És van még pár kivi is, ami nem akar megpuhulni, és még mindig olyan édes-savanyú, hogy a refluxom kiújul tőle. Következzen a köretnek való. Nagy a baj….kb. negyed bögre rizs, meg egy negyed bögre kuszkusz. Mi lesz ebből? Sokan csak leöntik a kuszkuszt forró vízzel, és hagyják állni 15 percig. Én szeretem megfőzni, és különböző fűszerekkel ízesíteni. Sőt, egyszer paradicsomlében főztem meg, isteni lett. Ráadásul kb. 15 perc alatt készül el ily módon, szóval akár keverhetem is a rizzsel. Érdekes menü lesz, ebből sem lesz blogbejegyzés, gondoltam. Következzen a fűszerpolc. Ahha, van itt valami Sziámi thai fűszerkeverék. Illatra finom, nagy baj nem lehet, ha használom. És van még itt curry is. Na de milyen dolog már, kivi és curry?  Arra jutottam, hogy olyan lenne, mint a chilis csoki, és felállítottam egy elméletet is, hogy az azonos betűkkel kezdődő alapanyagok jól mennek egymáshoz. Csili-csoki, kivi-köri. Na jó, ez durva. Mondom, kicsit megőrültem. Hogy közben a kutyákkal és macskákkal is megbeszéltem a dolgot az nem annyira gáz, akinek van kutyája-macskája ismeri az érzést. Álltam a konyha közepén, mint egy gasztro Dr. Frankenstein, épp csak egy-két köhögés törölte le az arcomról az ördögi vigyort, mert a tegnapi pálinkázás nem használt, a vírusok még mindig úgy tobzódnak bennem, mintha egy Jurassic Park lennék, és az influenzavírusok meg benne a Velociraptorok. Tehát ott álltam a konyha közepén, az én ördögi teremtményem összetevőivel. Már csak azt kellett kitalálni, hogy mit mivel párosítsak össze.

A csirkecombfilét kockákra vágtam, és egy tálban összekevertem sóval, borssal, szójaszósszal, balzsamecettel és olívaolajjal, majd meghintettem a thai fűszerkeverékkel, és egy nagy adag curryvel. Hagytam pácolódni, amíg kigondoltam a köret mikéntjét.

A rizst és a kuszkuszt egy serpenyőbe tettem, és egy pici olívaolajon megpirítottam, majd felöntöttem vízzel, és megsóztam. A kockára vágott kivit is hozzáadtam, és elkezdtem hevíteni, majd amikor már forrt a víz rajta, lefedtem fedővel, és takarékra vettem. Innen 15 perc, és reméltem ehető lesz a végeredmény.

Egy felhevített wokba beleöntöttem a bekevert csirkecombot, és készre sütöttem. Ennek is bőven elég volt 15 perc. A végén ott volt a wokban a comb, és egy balzsamecetes-szójás-olajos-currys lé. Ezzel lehetne kezdeni valamit, gondoltam. Kihalásztam a husit, és félretettem. A wokban maradt léhez tejfölt és lisztet kevertem, és elkezdtem besűríteni. Így lett egy mártás is az ételhez.

Az elmélet működött… a kivihez teljesen jól passzolt a currys hús és mártás, egyedi, izgalmas ízvilágot hozva létre. De lehet, csak a Velociraptorok mondatják ezt velem. Majd este Életem Értelme is megkóstolja, és hideg fejjel, kritikusan nyilatkozik róla.

Eljött a péntek este. Leadtuk a melót, és jött az ötlet, csináljunk  egy ad hoc vacsit négy személyre. Na, de mi legyen a menü? A barátaink jelezték, hogy kivettek egy adag húst a fagyasztóból, ami elméletileg csirkemell, de akár lehet mamutcomb is. Szerencsére péntek délutánra, mikor is a hús felengedett évszázados krio álmából, kiderült, valóban tollas volt az elhalálozott.

Ebből indultunk ki. Beláthatjátok, ezen alapanyagból még bármi lehet, talán a dobostortát kivéve. Hát magamra vállaltam a feladatot, hogy kitaláljam mi legyen a menü, és beszerezzem a további hozzávalókat.

Igazából nálam nagyon fontos a leves. Nem tudom mikor változott meg az életem, mert korábban inkább csak főétel és desszert kombót toltam, de pár éve már el sem tudom képzelni az életem leves nélkül. Mostanában a főzős műsorokat nézve mindig elszomorít, hogy a levesek nincsenek benne a receptek között, vagy csak elvétve. A versenyeken, mint pl. Konyhafőnök, még meg is értem, mert egy jó húslevest összedobni nem lehet egy óra alatt. Bár ismerek olyat, akinek sikerül. Mindenhol csak a hideg-meleg előételek vannak, sehol egy egyszerű, de ízletes krémleves, vagy egy szokatlan összeállítású, kísérletezős, folyékony főtt étel.

Elhatároztam, hogy nálunk lesz leves, de nem a csirkemellből. Még karácsony után, amikor már tele voltam a halászlevekkel, kitaláltam, hogy miért ne csinálhatnék másfajta hallevest. Miért van az, hogy amikor hal+levesre gondolunk, mindig a paprikás, erősen fűszerezett, hazai halakból készült halászlevet látjuk magunk előtt? Jöhetne a válasz, “mertmimagyarokvagyunk”, és a magyar ember tiszai, dunai, balatoni, bajai halászlevet eszik. Egy nagy fenét. Ha így gondolod akkor csak krumplis, káposztás vagy túrós tésztát egyél, az olasz pastákra pedig ne is gondolj. Ezek után szétnéztem az interneten, hogy milyen hallevesek léteznek. Vagy én voltam béna, vagy tényleg nem sok halleves recept létezik magyar nyelven. Abból a párból, és angol nyelvű receptekből megalkottam először fejben, majd szűkebb körben fizikálisan is a saját levesem, amit egyszerűen csak mediterrán hallevesnek neveztem, és elsőre is egész jól sikerült. Úgy gondoltam, hogy itt az ideje a barátoknak is bemutatni. Előrevetítem, hogy még nem tökéletes a recept, nyugodtan tovább lehet gondolni, és fejleszteni. Nekem mindenképpen az lesz a továbbfejlesztés, hogy nem fagyasztott halból csinálom.

Akkor a levessel kész is lennénk. Mi legyen a főétel?  Hosszas töprengés után, a tudatalattim beleüvöltötte a tudatfelettimbe, hogy az egyik élelmiszerlánc üzletében tegnapelőtt láttam mangót. Akkor legyen mangós csirkemell. De mi legyen a köret? Mi illik egy bahamai csirkemellhez? Elárulom, az eredeti ötlet sajttal töltött röszti lett volna, de szerencsére nem az lett belőle. A későbbiekben azt is leírom, miért.

Tehát a péntek esti menü: „Mediterrán” halleves, és mangós csirke sajátságos rösztivel.

A halleves nemcsak egyszerűbben, hanem sokkal gyorsabban is készül, mint a magyar testvére. Ami kell hozzá (és most itt a saját „konzerv” verziómat írom le):  Két konzerv heringtörzs (ha csak olajos, akkor kell pici paradicsomszósz is, ha paradicsomos,akkor mily meglepő, nem kell), póréhagyma, vöröshagyma, fokhagyma, sárgarépa, alaplé vagy leveskocka, zöldfűszer és tengeri hal filé. Ennyike, semmi több.

A hagymát apróra vágom, és a zúzott fokhagymával, valamint a halkonzervvel együtt picit megpirítom, közben sózom, illetve ha csak olajos volt a hal,akkor teszek hozzá paradicsompürét (érdemes csak a konzerv tartalmát beletenni a fazékba). Amikor már apróra szétfőtt a heringtörzs, és picit meg is sült (csak egy picit süljön meg), akkor felengedem vízzel, vagy alaplével. Ha vizet használtunk, akkor a leveskockát csak akkor tegyük bele, ha már forr a levesalap. A karikára vágott sárgarépát és póréhagymát hozzáteszem, majd borssal,és zöldfűszerekkel ízesítem. Én mediterrán eredetű fűszereket használok, mint bazsalikom, rozmaring, kakukkfű. Hagyjuk kis lángon főni, amíg a sárgarépa meg nem puhul. A halfiléből a fagyasztott északi tőkehalat választottam. Nem tudom miért, majd ki fogom próbálni makrélával, vagy valami melegebb vizű tengerből származó halacskával is. A kiolvasztott halfiléket kisebb darabokra vágom, beleteszem, a már majdnem kész levesbe, és felöntöm tejszínnel. Kóstolok, és ha kell még sózok. A halfilé 10 perc alatt megfő és a leves már kész is van. Az egyik barátom főzés közben kifejtette,hogy a halleves az nem is jó, mert el sem tudja képzelni,hogy milyen lehet, a nem „hagyományos” hallé, hiszen már a neve is rosszul hangzik, és hát ugyan megkóstolja, de nem hiszi, hogy ízleni fog neki. Ehhez képest csak két tányérral evett.

Térjünk át a főételre. Kockára vágom a csirkemellett, és egy üveg száraz fehérbort felteszek főni. Ha már forr a bor, akkor beleteszem a csirkemell kockákat, és kb 10 percen keresztül hagyom lobogva forrni. 10 perc után kiszedem a csirkét, és egy bögre bort, sajnos a maradék fél liter mehet a lefolyóba. Micsoda pazarlás, bár nem tudom a csirkés bornak milyen íze lenne, és hát 2-3 pálinka után sem éreztem késztetést rá, hogy empirikus úton megtapasztaljam. Egy nagyobb serpenyőbe tegyünk olivaolajat vagy vajat, és a 4-5 gerezd zúzott fokhagymával együtt pirítsuk meg a csirkét. Vigyázzunk, hogy nehogy odakapjon a fokhagyma. A megsült csirkéhez adjuk hozzá a kockára vágott 2 mangót, továbbá két evőkanál szójaszószt, egy negyed kávéskanálnyi fahéjat, majd öntsük fel a borral és kb. 1-1,5 deci narancslével. Főzzük, amíg el nem fő a leve.

Következik a köret, ami nem sajttal töltött röszti lett. Az a helyzet, hogy feltettem a megpucolt burgonyát és batátát főni, hogy majd miután félig megfőtt lereszelhessem a rösztihez, de elbeszélgettük az időt, vagy csak jöttek a mariachik a kis feles poharaikkal, és mire észbe kaptam, megfőtt a minden. Hát ebből röszti már nem lesz. Akkor mi legyen belőle? Püré tűnt a legoptimálisabb megoldásnak, de akkor tegyünk bele egy csavart. A megfőtt burgonyaféléket felöntöttem tejszínnel, és adtam hozzá egy adag narancslevet, majd bevetettem a szakács legjobb barátját a botmixert, aminek a segítségével a nem túl dekoratívra sikerült levesből bármikor ki lehet hozni egy remek krémlevest. Így lett a rösztiből, narancsos burgonyapüré.

Így jutottunk péntek este a jégkorszakban elhalálozott csirkétől, a mediterrán övezeten át a Bahamákra.

És az eredmény:

Bocsánat, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem. Nem arról van szó, hogy elfogytak volna a receptek, vagy nem főztem volna (mondjuk, tényleg nem sokat főztem az elmúlt héten), hanem ki-be járkálnak bennem a különféle vírusok és baktériumok. Még ha ágynak nem is döntenek, de az általános rossz közérzet nincs jó hatással a blogírásra.

De visszatértem. Tegnap újra alkottam, és ezt szeretném megosztani veletek. Akár egy jó Valentin napi vacsi is lehet belőle, kalóriaszegény, és finom.

Életem Értelme elment meteorologizálni tegnap este, és felajánlottam neki, hogy főzök valamit, amit másnap ebédre elfogyaszthat. Volt otthon fél kiló gyári csiperke, ami az alapját kellett képezze az ételnek. Gyári csiperke, mert februárban elég nehéz gombát találni az erdőben, bár nem lehetetlen. De majd márciusban, ha megindul a kucsmagomba szezon, lesznek olyan bejegyzések, hogy csak na.

Szóval legyen gomba, és legyen kalóriaszegény. A kettő szerencsére egész jól összefügg, hiszen a gombáknak nagyon alacsony a szénhidrát-, zsír-, és nátriumtatalmuk, viszont ásványi anyagokban gazdagok. Emellett az egyetlen „növény”, ami D-vitamin forrás.

Előre megmondom, hogy az elkészítés nem 15 perces, bár maga a „főzés” csak kb. 35 percet vesz igénybe, viszont az előkészület gyakorlattól függően elég hosszú lehet.

Mire is van szükségünk? A fő alapanyagok a gomba, burgonya, batáta, és vöröshagyma. És kivételesen nem főzünk, hanem sütőben sütünk.

Ja, és még szükség van egy üveg sörre és valami jó zenére, ha már egyedül vagyunk otthon (plusz három kutya meg négy macska, de azok nem panaszkodnak a hangos zenére). Sörből egy Staropramenre esett a választásom, míg a zene a Pendulum lett. Aki nem ismeri a zenekart, annak:

Kezdőknek:

Haladóknak:

Én úgy gondolom, hogy a főzés alatt hallgatott zene hatással van az elkészült étel milyenségére. Most nem arra gondolok, hogy egy finn death metal hangjaira, véresebb marad a steak, vagy, hogy Vivaldira ízletesebb lesz a leves, hiszen nem magára az ételre hat, hanem a szakácsra. Ha keményebb rock szól, lehet durvább lesz a fűszerezés, míg egy klasszikus zenénél lágyabb, harmonikusabb ízeket tudunk összehozni. Egyik sem rosszabb a másiknál, hiszen mindkettőre szükség lehet, sőt jót is tehet a végterméknek, ha nem mindig ugyanúgy készítjük el. A lényeg, hogy maga az ételkészítő érezze jól magát a főzés közben.

 Sütni fogunk, tehát a sütőt melegítsük elő 200°C-ra. A gombát és a köretet is egyszerre fogjuk sütni, és mindkettőnek megfelelő a 200°C.

 Én a körettel kezdem. 3-4 burgonyát és kb. azonos mennyiségű édesburgonyát meghámozok, és hozzá két normál fej vöröshagymát. Az egészet vékony szeletekre darabolom, lehetőleg 2-2,5 mm-es szeletekre. A lényeg, hogy egyenletes vastagságú legyen, mert így sülnek egyformára. Egy tálba öntöm, adok hozzá olívaolajat (ez segít, hogy a fűszerek eloszlása egyenletes legyen, és a fűszerek jobban rátapadnak az összetevőkre), majd bekeverem sóval, borssal, és pirospaprikával. Aki szeretné, nyugodtan csinálhatja morzsolt, szárított zöldfűszerrel is.

 A gombafejek kalapbőrét lehúzom, majd mosás nélkül egy tálba halmozom. A tönkökért kár lenne, ezeket kitekerem, majd kettévágva a zöldségekhez keverem. A „mosás nélkül” fontos, mert csak így fog az öntet megfelelően hozzátapadni a gombafejekhez. Azért ne maradjon föld a gombákon, nyugodtan át lehet törölni őket, mással ne foglalkozzunk, 200°C-on, véleményem szerint, az összes baci elpusztul.

 Az öntet: Ha fél kiló gombával dolgozunk, akkor 1ek olívaolaj, 2ek szójaszósz, 3 ek balzsameccet. Nem fontos a modenait használni, nyugodtan lehet a magyar gyártmányt, aminek kb annyi köze van az eredetihez, mint a jó házi pálinkának, az aromásított szeszes italhoz. Teszünk hozzá sót (az öntethez, nem a házihoz, azt csak igyuk meg), bár vigyázzunk, mert a szójaszósz maga is sós, érdemes megkóstolni, és teszünk hozzá még kakukkfüvet, és én rozmaringot is tettem hozzá. Lehet rakni bele 1-2 gerezd fokhagymát is összetörve. Hozzákeverjük a gombához, és alaposan átforgatjuk, hogy minden részére tapadjon belőle.

 A korábban bekevert burgonyaféléket és hagymát egy sütőpapírral kibélelt tepsibe öntjük, egyenletesen eloszlatjuk, és ha szükséges, megszórhatjuk még fűszerekkel, és meglocsolhatjuk olajjal. A gombafejeket egy tűzálló tálba tesszük, és már mehet is a sütőbe.

 Míg sülnek, addig készíthetünk egy tejfölös öntetet. Kb. 3 deci tejfölhöz keverünk egy kis olívaolajat, megsózzuk, és zöldfűszerrel ízesítjük. Én bazsalikomot, és petrezselymet használtam.

A gombát kb. 20-25 perc múlva kivehetjük, a tepsis burgonyának kell még kb. 10 perc. Közben nézzünk rá többször, hiszen jól látszik, hogy mikor kezd megfelelő állapotú lenni.

Az egész sütés kb. 1 órát vesz igénybe, szóval marad még 23 órád a pároddal.

Ilyenkor télen a sütőtöknek szezonja vagyon, mondják az okosak. Beszerez az ember egy szép nagy, érett sütőtököt, felvágja, beteszi a sütőbe, aztán eszegeti. Jót tesz az egészségnek, és még jó pár előnyét ismerjük. Magas az A-vitamin tartalma. 20-25 deka sütőtök a napi A-vitamin szükséglet dupláját tartalmazza. Segít a fogyásban, mert magas a rosttartalma, ezért laktató, de kevés energiát tartalmaz. Fiatalítja a bőrt a benne található karotinoidok hatására. És magas a béta-karotin tartalma.

Ott tartottunk, hogy a szeletekre vágott sütőtököt betoljuk a sütőbe, és kb 1 órát sütjük 180°C-on, aztán majszolgatunk. Mit mondjak, ennek sosem voltam nagy rajongója. Nem igazán ízlett. Lehet, a kerek fajta tököt kellett volna próbálni, elméletileg annak a fajtának magasabb a cukortartalma, édesebb lesz a végeredmény. Esetleg próbálhatjuk turbózni egy kis mézzel, vagy barnacukorral összekevert fahéjjal és szegfűszeggel megszórni a sütés előtt. Persze, a cukorral már adtunk is egy jókora pofont a fogyást segítő hatásnak.

Ezért én a legszívesebben krémlevest csinálok belőle, annak is egy saját változatát, amit folyamatosan fejlesztek, próbálgatok jobbá tenni. A tegnapi főzést leírom, mert szerintem közel járok a végeredményhez. Továbbra sem fogok pontos mennyiségeket írni, kóstolgassuk főzés közben, és pakoljunk hozzá abból, amit érzünk, hogy hiányzik.

Vegyünk egy tököt. Én kanadai sütőtököt szoktam vásárolni, mert ez kb 2-4 kg között van, és egy fél tökből kb. két napig eszünk levest ketten. A másik ismert fajta a nagydobosi, de ez 5-10 kg nagyságú lehet, és sütésre jobban ajánlják, mert magasabb a cukortartalma, feltéve, ha jót választunk, mert külön cikkek foglalkoznak a jó tök választási módszereivel. Olyan ez, mint a dinnyevásárlás.

Kettévágom a tököt hosszában. Lehet keresztben is, csak úgy nehezen éri el az ember a magokat. A magok, és a trutyi eltávolítására a legjobb módszer szerintem az a kanálszerű eszköz, amivel a gyümölcsből gömböket tudunk kivájni. Fogalmam sincs mi a neve, és a neten sem nagyon találtam. Mindegy, akinek nincs, egy „élesebb” szélű kiskanállal is próbálkozhat. A tököt meghámozom, nem kell félni, hullhat a héja vastagon, egészen addig, míg a narancssárga gyümölcshúst nem látjuk. Ha túltoltuk, még mindig ott van a tök másik fele, esetleg legközelebb nagyobbat veszünk. A meghámozott, kimagozott tököt felkockázzuk kb. 20 cm-es darabokra. Lehet kisebb és nagyobb is. A nagyobbat azért nem ajánlom, mert lassan fog megfőni, és később lesz kész a levesünk. Én szoktam egy-két darab burgonyát is beletenni, illetve ha van otthon batátát, mert szerintem a keményítőtartalma szépen besűríti a levest. Kell még nekünk kb. 1 liter alaplé. Aki nem szokott eltenni alaplevet, annak ajánlom figyelmébe, mert nagyon sok ételhez felhasználhatjuk. Például főzelékekhez, krémlevesekhez, rizottókhoz. Én, ha húslevest főzök, mindig nagy fazékkal készítek, aminek kb. a felét megesszük, a másik fele fél literes befőttesüvegekben vándorol a fagyasztóba.

Tehát, egy kis vöröshagymát felvágunk, és egy gerezd apróra vágott fokhagymával megdinszteljük egy kis olajon. Hozzátesszük a tököt és a burgonyát, és picit átpirítjuk. Nem kell nagyon, csak egy pár perc. Felöntjük az alaplével, és tehetünk hozzá vizet is. A lényeg, hogy lepje el a tököt. Ha kezd forrni a leves, adjunk hozzá 1-2 narancsot. Ne egészben, pucoljuk meg, és távolítsuk el a fehér belső héját is, mert keserűvé teheti az ételt. Forrás után hagyjuk kislángon rotyogni, és közben fűszerezhetünk.  A sóra figyeljünk, mert az alaplé lehet sós, bár annyira nem lesz az, hogy tönkretegyen mindent, és persze a későbbi összetevők is fogják igényelni a sót. Szóval só, őrölt feketebors - csak egy pici, curry - ízlés szerint, tehát nekem sok. Én szeretnék tenni bele egy kis cayenne borsot, de Életem Értelme letiltott róla, pedig szerintem meg sem érezné. És tegnap először tettem bele apróra vágott, vagy tépett, friss korriandert is.

Addig főzzük az egészet kis lángon, amíg a tök szinte szét nem esik magától. A tapasztalatom, hogy minél tovább főzzük (max másfél óra), annál finomabb lesz az étel. Olyan ez, mint a húsleves. Kis láng, gyöngyöző forrás, hosszabb főzési idő, finomabb étel. Ha megfőtt, akkor tejszínnel, vagy tejföllel együtt lebotmixerezzük. Ha megfelelő ideig főtt, akkor 2 perc alapos mixerezés után tuti nem marad benne nagyobb darab.  Visszatesszük a tűzre, és elkezdjük felforralni. Én ilyenkor szoktam beletenni 2 deci száraz fehérbor, amit előtte alaposan meg kell kóstolni. Az egyik barátom egyszer azt mondta, hogy csak olyan borral főzzünk, amit magában is meginnánk. Még jó, hogy ezt nem akkor mondta, mikor kollégista voltam. Bár, az akkori kajáim is megérnének egy-két elrettentő posztot, pl a tokaji aszúban főtt bolognai mártás.

Ha benne a bor, akkor forraljuk fel a levest, annyi ideig, hogy az alkohol tartalma lenullázódjon, hiszen levest készítünk, nem koktélt. A maradék bort lehet azért közben fogyasztani. Ilyenkor érdemes még utoljára kóstolni, és utóízesíteni. egy pici barna cukrot is adhatunk hozzá, mert pl a narancs vagy a tök lehetett kevéssé édes.

Levesbetétnek sok mindent használhatunk. A lustábbak boltban kapható levesgyöngyöt rakhatnak bele, de lehet pirítani levesbetétnek tökmagot, esetleg fűszeresen, vagy zöldfűszeres olajban lepirított kenyérkockát, de jól áll neki a lesütött szalonnakocka, bár szerintem a csúcs levesbetét ha kolbászmorzsát csinálunk. Egy adag szárazkolbászt, vagy füstölt kolbászt apróra vágunk, és saját zsírjára pirítjuk. Találáskor a morzsát középre rakjuk, és a kolbászzsírból díszíthetjük a leves tetejét.

A vérpofik, vagy vállalkozó kedvűek sütőtök chipset is készíthetnek. A maradék sütőtökből nagyon vékony szeleteket vágunk, sütőpapírral kibélelt, és olajjal megspriccelt tepsibe rakjuk (lehetőleg először a sütőpapírt tegyük a tepsibe, aztán spricceljük az olajat, majd a sütőtök, és megint olaj), és 200°C-ra előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt megsütjük. Ezt úgy időzítsük, hogy közvetlen tálalás előtt legyen kész, mert a chips visszapuhulhat.

A hétvégén ígértem egy posztot azokról a képekről amik felkerültek az Instagram és Facebook oldalra. Elérkezett az idő, de egy új rovat indulását is jelenti ez poszt.

Úgy gondoltam, hogy a blogot kiegészítem egy amatőr az étteremben rovattal, ahol nem tapasztalt ételkritikusként,de főzni szerető amatőrként jellemzem az egy-egy étteremben fogyasztott ételeket, esetleg próbálok bővebb felvilágosítást adni hozzá, és ahol lehet megpróbálom megállapítani hogyan készülhettek az említett fogások.

 A képeket, amiket felraktam és ebben a posztban újra felrakok az egri Hotel Imola Platán menüválasztásos vacsoráján fotóztam. Ez egy felnőttbarát hotel, ahol 16 év alatti gyerekek nem szállhatnak meg. Az esti vacsora választásos. Leves vagy előétel, kétféle főétel, és a desszert adott. Mivel én nem rajongok az édességért, a második este úgy terveztem, hogy az én menüm az előétel-leves-főétel kombó lesz, és ebbe készségesen bele is ment a konyha, de a menüt értékelve maradtam a leves-főétel-desszert változatnál. A vacsorához be kell jelentkezni egy időpontra, hogy az ételeket mindig frissen kapjuk, és a vendégeknek se kelljen túl sokat éhesen várakozni.

Az első fogás egri Legényfogó leves volt. Azért tartom fontosnak megemlíteni, hogy egri, mert a legényfogó leves olyan, mint a töltött káposzta. Mindenhol ismerik és csinálják, de tájegységenként eltérően. Azt hiszem pár dologban azért közös a recept. Tárkonyos, tejszínes, zöldfűszeres húsleves, intenzív illattal és ízzel. A mienkben a húson kívül máj is volt, valamint gomba, illetve csipetke. Ha jól gondolom szárnyas hús és máj, bár a máj néhol picit keményebb lett a kelleténél. Zöldségből sárga- és fehérrépa. Az állaguk és ízük is megfelelő. A gomba valószínűleg termesztett csiperke volt, persze friss erdei gombából, vagy friss szegfűgombából finomabb lett volna, és remélem nyáron úgy is készítik. Érkezéskor a Szépasszonyvölgyben is legényfogó levest ettünk, ez attól finomabb és gazdagabb volt.

A főétel: Sült bárány, sárgaborsópürével, párolt zöldbabbal, grillezett paradicsomkarikákkal és talán barnamártással.
A lényeggel kezdeném. A bárány isteni volt. Megfelelő állagú és ízű, semmi extra fűszerezés, és semmi mellékíz. A sárgaborsópüré volt az amitől egy kicsit féltem. Nem vagyok nagy kedvelője a sárgaborsóból készült ételeknek, bár tegyük hozzá, hogy az átlagember életében eddig csak a sárgaborsófőzelékkel találkozott. Az pedig lássuk be, főleg ha menzai, nem az az élmény amitől sárgaborsófan lesz valaki. Kellemes csalódás ért. A püré megőrizte a sárgaborsó ízét, de úgy sejtem hagymás zsírral lehetett bekeverve, és ez nagyon finom pikáns ízt adott neki, és a megfelelő arányok miatt egyáltalán nem volt tömény, vagy fojtó. A zöldbab szerintem csak vajon lehetett párolva, és a tányéron nem is töltött be olyan szerepet, ami miatt szükséges lett volna extrábban elkészíteni. Egyetlen kicsi problémám a mártással volt. Mindkét nap, a főételhez tálalt mártás picit sós volt számomra.

Desszert: Hú, ebben bizonytalan vagyok, mint írtam sosem volt erősségem a desszert. Eperkrém, piskótalapon, vaníliaöntettel, szárított eperrel, és epermártással.

A dolgok nagoyn jól összejöttek, nem volt sem túl édes, sem ízetlen, egy probléma volt, az eperkém többünk szerint is szappanízű volt. Nem tudom mi okozhatta, már találkoztam ilyennel, de nem emlékszem mitől. A neten a legtöbb találatot a szappanízre a korriander adja, és annak is egy, aldehidtartalmú összetevője. Nem hiszem, hogy attól lett volna, mivel a korriandert én még sosem éreztem szappan-, vagy poloskaízűnek. Ötletem sincs, ha valaki tudja, jelezze nekem.

Összefoglalva: Az adagok pontosan akkorák voltak, hogy akik az egész napot a medencékben töltötték, azok is jóllaktak. Szemre nem voltak nagyok, de tartalmasak. A tálalás sem hagyott kivetnivalót maga után. Az egy-két felsorolt apróságon kívül nem is lehetett ok panaszra. Mindenkinek ajánlom.

Az ételekhez a Tarjányi pincészet 2018-as évjáratú Libaborját választottuk. Ez egy friss fehér cuvée, ami Bianca, Cserszegi fűszeres, Tramini és Szürkebarát háziasításából jött létre. Alapjában egy száraz fehér bor, izgalmas, friss, gyümölcsös ízekkel és illatokkal, amit egy pici maradék cukor bolondít meg.

Kicsit elegem van már a télből. Jó-jó, tudom, hogy még legalább egy hónap hideg vár ránk, de a kályha mellett ülve szembe jutnak a nyári főzések, akár szabadban, akár a négy fal között. Persze, nyáron a negyven fokos konyhában pedig majd a hűvösbe vágyunk, de hát gyarló az ember, ami van sosem jó neki.

Szóval a forró nyár. Ilyenkor a jó háziasszonyok, illetve a gendersemlegesség jegyében a háziurak, mit csinálnak? Hát persze, kovászos uborkát. Na, ezt az ételt még a mai napig sem szeretem. Engem valahogy nem vonz az erjesztett uborka íze. Korábban azt gondoltam, hogy a kovászolás a pálinka cefre készítéshez hasonlít, miszerint az élesztőgombák dolgozzák át az üvegben lévő dolgokat, de akkor nem savanyú lenne a végeredmény, hanem alkoholos. Szóval nem az élesztőgombák a kovászos kenyérből a tetején? Akkor mik? Elárulom, a tejsavbaktériumok. Ettől mélyebben nem is mennék bele, de itt egy link, ahol rengeteg dolgot megtudhattok a fermentálásról, és arról, hogy az egyszerűnek vélt dolog milyen sok összetevőből áll, és milyen bonyolult biológiai és kémiai folyamatok zajlanak az üvegben.

Szóval, ott tartottam, hogy nem eszem a kovászos uborkát. Kivéve egy formáját, ami viszont az egyik nyári kedvencem, ez pedig a kovászos uborka krémleves. Öt perc alatt készen van, és egy forró nyári estén felszolgált kiadós vacsora előételének/levesének tökéletes módozata.

Ez a leves a különböző történetek szerint nem olyan régen a Balaton mellett született egy híres séf keze alatt. Profik bolondíthatják különböző dolgokkal, de az alap leves is isteni.

Először is szükségünk lesz néhány nagyobb kovászos uborkára.  Ezeket felkockázzuk, és egy tálba rakjuk. Hozzáöntünk 3-4 deci kovászos uborka levet. Nem fontos szűrni, ha egy kis kapor belemegy semmi baja nem lesz. Lereszelünk ½ -1 gerezd fokhagymát, és kb 3-4 dl joghurttal együtt a többi alapanyaghoz tesszük.  Szükségünk lesz továbbá 3-4 deciliter zöldség alaplére, én már csináltam húsleves alapléből is, sőt bevallom, egyszer leveskockából is. A lényeg, hogy az alaplé is hideg legyen, és ezt szűrjük is át. Már csak egy turmixgépre van szükségünk, vagy egy botmixerre, hogy az egészet krémessé dolgozzuk, és mehet is be a hűtőbe.

A levesbetét lehet például apróra vágott, és lassú tűzön lepirított szalonnakocka (hidegen).

Tálaláskor az egészet meglocsoljuk pici olívaolajjal, rakunk bele apróra vágott zöldfűszereket, és a koronát a pirított szalonna adja meg.

Emlékezzetek erre az ételre, ha nyáron melegetek lesz.

Most a legnagyobb mellényúlásomat szeretném megosztani veletek. Akadt egy pár, de talán ez volt az, ami majdnem teljesen ehetetlen lett. Szeretek kísérletezgetni, általában be is jön a dolog, de most iszonyatosan mellényúltam.

Szép nyári nap volt, talán egy hétvége. Ebédet kellett készíteni. A szokásos módon feltúrtam a hűtőt, fagyasztót, hogy miből lehetne velemi ehetőt alkotni. Persze, Életem Értelmétől meg kellett kérdezni, hogy mit szeretne fogyasztani a feltalált lehetőségek közül. Szereti a sült csirkecombot. Én csinálni annyira nem. Igazából, jobban szeretek a tűzhely tetején alkotni, mint benne. A sütés nekem egy picit kontrollálhatlan. Míg a fazékban, serpenyőben folyamatosan lehet ellenőrizni mind az állagot, ízt, és szükség estetén be lehet avatkozni, a sütőbe berakva az összekészített dolgokat maximum az üvegen keresztül bámulhatjuk a dolgot. Na jó, ez nem teljesen igaz, hiszen bármikor kinyithatjuk, hústűt szúrhatunk bele, de nekem mégis egy picit idegen ez a dolog. Néha viszont elkerülhetetlen, egy egész kacsát nehéz serpenyőben megsütni, meg azért hülyén is nézne ki. Pulykáról ne is beszéljünk.

De visszatérve a csirkecombokhoz. Mivel forró nyári nap volt, egy könnyű, lightos kaját szerettem volna csinálni. Gondoltam olyan friss fűszereket használok a kertből, amik ezt elősegítik. Nekem ezek a citrusos fűszerek. Ezek után került rá a citromkarikák mellé citromfű, citromillatú kakukkfű, só, pici fehérbors. És a hiba: a menta.

Azt hiszem, ezt a növényt nem kell bemutatnom senkinek. Főleg nem azoknak, akiknek a konyhakertjében van fűszerkert. Akinek nincs, ajánlom csináljanak. A frissen szedett zöldfűszer összehasonlíthatatlan a boltban kapható, őrölt, morzsolt változatokkal. Olyan, mintha egy saját kertből augusztusban leszedett paradicsomot akarnánk összevetni egy multis, paradicsomra hajazó piros dologgal. Nekem jelenleg a következő fűszerek teremnek. Oregánó, citromillatú kakukkfű, zsálya, francia tárkony, rozmaring, lestyán, metélőpetrezselyem, borsikafű, és bazsalikom. Ezek egy része télen is szedhető, felhasználható. Nyáron pedig a felesleget leszedve, napon szárítva, kézzel lemorzsolva, télre eltehető. Sőt, fűszersó is készíthető, de ez egy másik bejegyzés lesz. Ja igen, és menta is nő.

A menta egy iszonyatos növény. Persze emlékszem, gyerekkoromban nagymamámnál mindig volt szárított menta, és télen nagyon finom teát lehetett inni belőle. Ehhez sok minden most sem kell. A leszedett mentaleveleket egészben kiszárítjuk, és egy jól zárható dobozban eltesszük. Télen vagy nyáron kiválóan hűsít. Nálam a citromfűvel együtt került be a fűszerkertbe, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy mojito alapanyagként végzi. Ez eddig szép, meg rendben lévő. Viszont a menta a fűszerkertben úgy viselkedik, mint a gyom. A föld alatt terjeszkedik, és mindenhol kibújik. Ha nem vigyázunk, akkor ellepi az egész fűszerkertet. Lehetőleg olyan helyre ültessük, amit a föld alatt is kb. 20 centi mélyen körül tudunk határolni. Ha egyszer elkezd terjedni, szerintem csak a gyomirtó az egyetlen esély, vagy az egész kertet felásni és a menta gyöktörzseket kiszedni a földből.

Szóval, mint írtam hűsítő hatása van. Ez a ment- kezdetű vegyületekből ered, mint mentol, menthon, mentolészter, menthofurán. Viszont nagyon intenzív, és a levelekben nagy mennyiségben van jelen.

És én tettem a csirkére. Ráadásul nem morzsoltat, és keveset, hanem egész, frissen szedett leveleket. Miért ne? Hiszen olyan sok van belőle a kertben, hogy a belőle készíthető mojitohoz annyi rum alapanyagot nem képes a kubai cukornádtermesztők egyesülete biztosítani. Viszont nem tudja valaki, hogy, az éghajlatunkon megél a cukornád? ;)

Elkészült a csirke. A csirkecombokat nem kell sokáig sütni. Kb 180 fokos sütőben lefedve 30 percig pároljuk, majd a fedőt vagy fóliát levéve szép ropogósra sütjük. Az utolsó öt percre megfordíthatjuk a combokat, hogy a másik oldaluk is szép színt kapjanak.

A köretre már nem emlékszem, szerintem a tudatom próbálja kitörölni az emlékeket. A ropogósra sült bőr alatt omlósra készített comb olyan ízű volt, minta After Eightbe haraptál volna. Ahol az egész levelek pihentek a husin ott elég mélyen beleivódott a mentol. Ahol nem volt rajta, ott csak kissé érződött.

A nyolc csirkecomb közül legalább négy a kukában végezte, mert még a macskák sem akarták megenni.

Előzmények!

Akkor hát folytassuk a mexikói kalandozásunkat. A főételre egy egész posztot szánok, mivel, bár „csak” egy burrito, azért elég komoly melót igényel. És buktató is akadt benne bőven.

A főétel: Mission District Burrito

A következő fő összetevőkből áll: babos rizs, guacamole, pico de gallo, Monterey Jack sajt és marhasteak.

A babos rizs:
Még sohasem ettem babos rizst, és mit is mondjak, eszembe sem jutott, hogy valaha is elkészítsem. Elárulom, magában nem is az igazi, még köretnek is elég durva, csak valami nagyon mártásos ételhez tudnám elképzelni magyar viszonylatban. Száraz és tömény. Apró szemű fekete babot egy éjszakára beáztatunk, majd dinsztelt hagyma és fokhagyma keverékéhez öntjük (vicces, hogy az angol receptben, megizzasztjuk a hagymát, még sosem olvastam így), felöntjük csapvízzel, hogy körülbelül 2 centivel ellepje a babot, és puhára főzzük. Ez a beáztatott bab mellett is több, mint egy óra volt. A rizsnek nem kell ennyi természetesen. Hosszúszemű rizst sós vízzel 15 perc alatt megpárolunk, és a két köretet összekeverjük.

Guacamole:
Igazából szerintem senkinek nem kell bemutatni ezt az ételt, ami önmagában is megállja a helyét az avokádókedvelők körében. Azért itt sem az eddig szokásos guacamolet készítjük.
Az érett avokádókat kivájjuk a héjukból, és egy tálba tesszük. Egy fej vöröshagymát 20 percre hideg vízbe áztatunk, majd apróra vágunk. Mehet ez is a tálba. Paradicsomot felkockázunk. Szilvaparadicsomot javasolnak, bár azt gondolom, hogy nálunk a télen kapható szilvaparadicsomot nehéz, reménytelen és csalódásokkal telt lenne összehasonlítani egy igazi mexikói, vagy olasz szilvaparadicsommal. Szerintem a salátákba való, kevesebb levű, vastag húsú paradicsommal nagyon mellé nem lőhetünk, főleg ha esetleg van valami paradicsomra emlékeztető íze is.

Természetesen itt sem maradhat ki az előző posztban már emlegetett friss koriander. Többen mondják, hogy a friss koriandernek macskapisi „illata” van, engem sosem zavart, és az aromája miatt megéri. Amúgy is, enni kell, nem szagolgatni. De viccen kívül, egy csokor koriandernek tényleg van ilyen illata, de kisebb mennyiségnél, illetve az ételbe belefőzve én ezt sohasem tapasztaltam. Mexikóról beszélünk, tehát mehet bele apróra vágott chili, kezdők jalapenot, tapasztaltak habanerot, öngyilkosok akár Carolina reapert is aprózhatnak bele. Már mindjárt készen vagyunk, csak még egy kis lime kifacsart leve, Tabasco szósz, só és durvára őrölt bors megy bele. Az egészet összekeverjük, annyira, hogy az avokádók krémet alkossanak, de azért maradjanak benne nagyobb darabok is.

Pico de gallo:
Nagyon szép neve van ennek az összetevőnek, ha jól gondolom, a kakastaréj nevet viselné itthon, ami annyira nem is szép név, és egy dísznövény is lefoglalta már ezt a nevet a kakas említett alkatrészén kívül.  Szép név, de egy egyszerű salátát takar.
Felkockázott szilvaparadicsomot összekeverünk apróra vágott hagymával, s a már megszokott chilivel, korianderrel, lime kifacsart levével és sóval ízesítjük. Mondhatni egy hamis guacamole, bár ez nem krémszerű lesz, hanem salátaszerű.

Monterey Jack sajt:
Ilyen nevű sajtot nem nagyon találtunk itthon sehol, de rákeresve kiderül, hogy ez egy tehéntejből készült fehér cheddar típusú sajt, így egy sima tehéntejből készült fehér cheddar sajttal helyettesíthető. Ezt egyszerűen csak lereszeljük.

Marha steak:
az első buktató. Aki nagyon ínyenc, az természetesen érlelt wagyu marha bélszínből is készítheti a steaket, de én ettől óvatosabb voltam. A steak még mindig nem az erősségem, és nem akartam elrontani a drága alapanyagot. Majd pár év múlva megpróbálkozom egy jó angus steakkel. Hasalja steaket akartam csinálni, de végül felsál lett belőle. Ha nem bénázom el, tökéletes lehetett volna.
A steakhúst minimum 2 centis darabokra vágjuk. Ha esetleg van, aki a well done helyett a mediumra sütött steaket kedveli, akkor nyugodtan tegyünk hozzá 4 centis darabokat is. Viszont jegyezzük meg, melyik volt az, mert botorság lenne tálalás előtt összekeverni. A marhát előre vegyük ki a hűtőből, hogy mire hozzákezdünk a művelethez, már szobahőmérsékletű legyen. Miután felvágtuk a szeleteket, dörzsöljük be sóval és durvára őrölt borssal. Egy pici olajat tegyünk a serpenyőbe, és majdnem füstölésig hevítsük. Közben a sütőt melegítsük elő 180 fokra. Egy csipesszel a hússzeletek minden oldalára süssünk kérget. Ez a művelet megfelelően forró serpenyő esetén maximum 1 perc szeletenként. A vékonyabbik oldalakat se hagyjuk ki. Ezek után szellőztessük ki a konyhát, mert nekem ezt füst nélkül még nem sikerült megcsinálni. Vagy elrontok valamit, vagy ennek így kell működnie. A kéregnek az a lényege, hogy a húsban sütés közben bent tartsa a nedvességet. Ha minden szeletet kérgesítettünk, akkor tegyük a sütőbe őket egy rácsra, és tegyünk alá egy tepsit, ha esetleg kifolyna valamennyi húslé. Légkeveréssel, alsó-felső sütéssel az egyik oldalt kb. 7-8 percig, majd megfordítva a másik oldalt 6-7 percig süssük. Ez a legrizikósabb része, mert ha túlsütjük, a hús kiszárad, és rágcsálhatjuk a cipőtalpat. Na jó, nem biztos, hogy ennyire vészes lesz, de nem lesz olyan omlós és finom, mint terveztük. A sütés lejártával kivesszük a húsokat a ráccsal együtt, és legalább annyi ideig pihentetjük hozzányúlás nélkül, mint ameddig sütöttük. Igazából ekkor sül/fő meg a hús belseje. A pihentetés után apró kockára vágjuk, és a tálalásig lefedjük.

Burritó:
A második buktató. A tortillalapokat vehetjük készen is, de a vállalkozó kedvűek spórolhatnak azzal, ha maguk készítik el. Nem túl bonyolult a recept. Sok leírást találhatunk a neten, én a Streetkitchen oldalán talált tortillareceptet használtam. Fehérlisztet vagy kukoricalisztet étolajjal, kevés sütőporral és némi langyos vízzel összegyúrunk, picit sózzuk. A kukoricaliszt esetén figyeljünk oda, hogy csak mexikói módra készített lisztet használjunk, ami egy eljárás miatt teljesen más, mint a mi kukoricalisztünk. Az eljárás ronda neve a nixtamalizáció, a liszt szép neve pedig a masa harina. Szóval, az összegyúrt tésztát sütőben süthetjük, vagy akinek van hatalmas serpenyője abban is sütheti, de a korábban leírt dolgok közül az összesből kell férni a burittóba, sőt még pár egyéb dolognak is, ezért fontos, hogy a végeredmény méretes legyen. A serpenyőbe nem kell olajat tenni, az 1-2 mm-re nyújtott tésztát beletesszük, és kisütjük. Na, itt történt a mi kis buktatónk. Az elfogyasztott Corona és Tequila hatására megjelenő Mariachik zajában elfeledkeztünk egy fontos dologról: a készre sült tortillát nedves vászonkendővel kell lefedni, és lehetőleg feltekerni, hogy rugalmas és puha maradjon. Ez kimaradt, és a mi tortillánk olyan kemény volt, mint egy nacho chips. Megoldottuk. Ízre finom volt, a külleme hagyott némi kívánnivalót maga után.

Már mindjárt a végére érek. Még egy fej jégsalátát szálakra vágunk, a tortilla közepébe beletesszük a húst, a guacamolet, a sajtot, a pico de gallot, a babos rizst, a salátát, és teszünk rá egy kis tejfölt. Mondtam, hogy nagy tortilla szükséges.

A tortillát betekerjük, és lehet fogyasztani.

És a buktatók:

Mindenki szeretne ebben a hideg télben valami kellemesebb helyre utazni, ahol meleg van, pálmafák, és a tenger hűs habjaiban bármikor meg tud mártózni. Nyilvánvalóan, nyáron ennek pont az ellenkezőjére vágyunk, a 40 fokos hőségből egy svédországi fenyőerdőbe, túrázni. A köztes tavaszi, illetve szép őszi időben pedig meglátogatni Toscanát, esetleg a francia riviérát.

Ez persze, nem kevés pénzbe és időbe kerül. Nem sok ember képes rá. Mi sem. Akkor csempésszük be a megfelelő országok, nemzetek ízeit, ételeit, italait a konyhába, és egy estére éljük át virtuálisan az utazásokat. Tehát elkezdtünk egy nemzetek konyhája eseménysorozatot, melynek első állomása Mexikó volt.

Az esti menü, aminek a készítését a későbbiekben részletesen leírom (a buktatókkal együtt):

Előétel: tortilla chips, salsa szósszal

Leves: Mexikói leves gazdagon

Főétel: Marha steakes buritto

Italok: Tequila Silver és Corona

Az előételről sok szót nem ejtenék, mert nem én csináltam, hanem készen kaptuk, de a salsa nem gyári volt, hanem az Iguanaban készítették. A chips mellé jutott egy csípős és egy nem csípős. A csípős dolgokkal nekem mindig a következő a problémám; a csípősség mértéke nagyon egyénfüggő. Míg, ha csinálok egy akármilyen ételt, akkor az ízlésemnek megfelelően sózom, arra figyelve, hogy ne legyen túl sós, mert utánsózni mindig lehet. És lássuk be az emberek 99%-nak nagyon kis intervallumban mozog a sós íz megfelelősége. A csípősség viszont iszonyat tág határok közt van. Mindenki ismer olyat, aki egy pici cayenne borsot is megérez az ételben, és már túl csípős neki, és mindenki hallott olyan emberről, aki sajtkrémlevesbe is tesz chiliszószt. Én magamat a középmezőnybe sorolom. Vannak ételek, amiben szükséges az a kis csípősség érzése, és vannak, amiben semmi keresnivalója a csipős dolgoknak. A hazai éttermi kínálatot ismerve, ami csípősnek van kiírva, az általában csak annyira csípős, hogy a skála alján álló emberek ízlésének is megfeleljen. Persze vannak olyan indiai konyhák, amelyeket ezek az emberek messze elkerülnek, mert az ízlésüknek az már túl sok. A másik nagy problémám a csípős fűszerekkel, hogy, persze, lehet utólag is chilit rakni az ételbe, de az véleményem szerint sosem lesz olyan, mintha az a fűszer belefőtt volna. Ugyanis a chiliket nem csak a kapszaicin tartalmuk miatt tesszük az ételbe, hanem a ízük miatt. Az igazi jó chilinek van különleges íze, aromája (van aminek gyümölcsös, van aminek csokis például), amit a kapszaicin által a nyelven és szájüregben okozó vérbőség még jobban kiemel az étel más ízei mellett. Persze nem az olyan mértékű chili esetén, ami konkrétan lebénítja az ízlelőbimbókat. Bár, mint az elején említettem, ez erősen egyénfüggő.

Na de visszatérve az előételre. A salsa ízre nagyon finom volt, bár szerintem egy picit az állaga lehetett volna jobb is. Azzal nincs probléma, hogy a paradicsom, illetve a hagyma darabos, viszont a szósz része egy kissé híg volt. A chipset belemártva kevés szósz maradt rajta.

A levesről:

Olyan receptet kerestem, ami híven tükrözi a mexikói ízvilágot, de nem a kukoricát helyezi előtérbe, hiszen az előételben is kukoricachips van, illetve a főétel burittoja is lehet kukoricás. Ezt az ételleírást a Streetkitchen oldalán találtam meg, és bár ebben is szerepet játszik a tortilla, mint keményítő, korántsem akkora mennyiségben, mint más levesekben. Természetesen nem lett ugyanaz az étel ami ott szerepel, de ez nálam nem ritka.

Először is néhány paradicsomot és chilit egyben forró serpenyőben pirítsunk le. A chiliknél jalapenot ajánlanak, de szerintem ízlés kérdése. A bátrabbak akár próbálkozhatnak habaneroval, vagy akár valami még nagyobb SHU tartalmú paprikával is. Azt nem javaslom, hogy a nyers chilit kóstolgassuk, némelyik igazából embert próbáló feladat, és könnyen percekre, vagy negyedórákra kivonhatjuk magunkat a forgalomból. Próbáljuk minden felületét megsütni, míg illata és színe nem lesz.  A chilikből kihűlés után távolítsuk el a szárrészt és a magokat. Ehhez javasolt gumikesztyű használata, mert egy erősebb chili kimagozása után nem kellemes mondjuk megdörgölni a szemet, és erről elfeledkezhetünk a főzés közben, aztán a hideg vizes öblögetés során könnyen odaéghet bármi. Ezek után, mindkettőt aprítsuk fel, turmixgépben vagy aprítógépben, mennyiségtől függően. Én botmixerrel próbálkoztam, de az egész paradicsomokkal meggyűlt a bajom: a botmixer elég nehezen tudja feldarabolni, és a paradicsom héja nagyobb darabokban maradhat.

Ezek után pici olajban felteszünk apróra vágott hagymát és fokhagymát dinsztelni, majd hozzákeverjük a leturmixolt chili-paradicsom keveréket. Közben csirke alaplevet feltesszük melegedni. Mivel főtt csirkemell kockát rakunk bele, és nekem csak nyers csirkemellem állt rendelkezésre, ezért az alaplében megfőztem a csirkemellet, nem teljesen, csak hogy szépen kifehéredjen. Ha a paradicsom-chili mix kezd szépen besűrűsödni, hozzáöntjük az alaplevet, és beletesszük a csirkemellet is, továbbá a vékonyra vágott tortilla szeleteket. Lehet apróbb darabokat is tenni bele, ezek szépen szétáznak, és besűrítik a levest. Kóstoljuk, sózzuk. Ilyenkor javaslom ezt a műveletet, hiszen az alaplé is lehet sós. Lassú tűzön főzzük tovább, és teszünk bele friss koriandert apróra vágva, illetve kakukkfüvet. Ne spóroljunk a  korianderrel, szerintem ez nagyon jó ízhatást ad hozzá. Közben a nagyobb tortillaszeleteket kihalásszuk, és serpenyőben aranybarnára sütjük.

A kész levest a sült tortilladarabokkal, szeletelt avokádóval és queso fresco sajttal, illetve ennek hiányában ricottával tálaljuk, majd lime levet csavarunk bele.

Nem írtam mennyiségeket, és nem is nagyon fogok, mert az alapanyagoktól sok minden függ. Én kb. 500g paradicsomot, egy fél jalapenot, kb. 2 liter alaplevet, és fél kiló csirkemellet tettem bele. Talán egy picit több paradicsompüré mehetett volna hozzá, és egy picit több chili, de így a fiatalabbak és az érzékenyebbek is fogyaszthatták, a többiek pedig pirított habanero darabokkal, illetve különböző chiliszószokkal tuningolták meg.

A következő részben a főételről fogok írni.

A 15 perces kajákat azokból az ötletekből rakom fel, amelyek úgy születtek, hogy az Életem Értelme kijelenti, hogy éhes, de maximum 15 perc áll rendelkezésre, hogy valami ehető, és lehetőleg finom dolog készüljön, mielőtt vér folyna. Na jó, nem ennyire a durva a helyzet, de azért jobb félni, mint megijedni.

Ilyenkor ugye a fő probléma, hogy ebbe a 15 percbe ritkán fér bele egy bevásárlás, szóval abból kell alkotni, amit a hűtőben, konyhaszekrényben, éléskamrában találunk.

Így készült a mai napon a mexikói csirke.

Amit találtam:

- Fagyasztott mexikói mix zöldség

- Csirke felsőcomb filé

- Tejföl

 - Fűszerek (mondjuk, ezek mindig vannak)

Mellékelek egy gyors leírást, majd egy képet a végeredményről (ígérem elolvasni rövidebb lesz, mint 15 perc)

A csirkecombot csíkokra vágjuk, kevés olajon elkezdjük lepirítani, sóval, fehérborssal, pici Cayenne borssal ízesítjük. Amikor már megfelelően puhára sült, egy adag tejfölt keverünk hozzá, és összerottyantjuk az egészet. Érdemes újra kóstolni, mert a tejföl miatt valószínűleg után kell sózni.

Közben egy másik edényben csak olívaolajon, vagy vajon és megsózva elkezdjük a fagyasztott zöldséget fedő alatt párolni. Néha kóstoljuk meg, mert nem kell teljesen lágyra készíteni, egy pici roppanósság maradjon.  Az ízesítés itt morzsolt bazsalikom és szárított petrezselyem volt.

A roppanós zöldséget hozzákeverem a tejfölös combcsíkokhoz, kicsit összefőzöm, hogy az ízek elkeveredjenek, és már lehet is tálalni.