Kicsit elegem van már a télből. Jó-jó, tudom, hogy még legalább egy hónap hideg vár ránk, de a kályha mellett ülve szembe jutnak a nyári főzések, akár szabadban, akár a négy fal között. Persze, nyáron a negyven fokos konyhában pedig majd a hűvösbe vágyunk, de hát gyarló az ember, ami van sosem jó neki.

Szóval a forró nyár. Ilyenkor a jó háziasszonyok, illetve a gendersemlegesség jegyében a háziurak, mit csinálnak? Hát persze, kovászos uborkát. Na, ezt az ételt még a mai napig sem szeretem. Engem valahogy nem vonz az erjesztett uborka íze. Korábban azt gondoltam, hogy a kovászolás a pálinka cefre készítéshez hasonlít, miszerint az élesztőgombák dolgozzák át az üvegben lévő dolgokat, de akkor nem savanyú lenne a végeredmény, hanem alkoholos. Szóval nem az élesztőgombák a kovászos kenyérből a tetején? Akkor mik? Elárulom, a tejsavbaktériumok. Ettől mélyebben nem is mennék bele, de itt egy link, ahol rengeteg dolgot megtudhattok a fermentálásról, és arról, hogy az egyszerűnek vélt dolog milyen sok összetevőből áll, és milyen bonyolult biológiai és kémiai folyamatok zajlanak az üvegben.

Szóval, ott tartottam, hogy nem eszem a kovászos uborkát. Kivéve egy formáját, ami viszont az egyik nyári kedvencem, ez pedig a kovászos uborka krémleves. Öt perc alatt készen van, és egy forró nyári estén felszolgált kiadós vacsora előételének/levesének tökéletes módozata.

Ez a leves a különböző történetek szerint nem olyan régen a Balaton mellett született egy híres séf keze alatt. Profik bolondíthatják különböző dolgokkal, de az alap leves is isteni.

Először is szükségünk lesz néhány nagyobb kovászos uborkára.  Ezeket felkockázzuk, és egy tálba rakjuk. Hozzáöntünk 3-4 deci kovászos uborka levet. Nem fontos szűrni, ha egy kis kapor belemegy semmi baja nem lesz. Lereszelünk ½ -1 gerezd fokhagymát, és kb 3-4 dl joghurttal együtt a többi alapanyaghoz tesszük.  Szükségünk lesz továbbá 3-4 deciliter zöldség alaplére, én már csináltam húsleves alapléből is, sőt bevallom, egyszer leveskockából is. A lényeg, hogy az alaplé is hideg legyen, és ezt szűrjük is át. Már csak egy turmixgépre van szükségünk, vagy egy botmixerre, hogy az egészet krémessé dolgozzuk, és mehet is be a hűtőbe.

A levesbetét lehet például apróra vágott, és lassú tűzön lepirított szalonnakocka (hidegen).

Tálaláskor az egészet meglocsoljuk pici olívaolajjal, rakunk bele apróra vágott zöldfűszereket, és a koronát a pirított szalonna adja meg.

Emlékezzetek erre az ételre, ha nyáron melegetek lesz.