Az előző, mérsékelten beteg bejegyzés után visszatérek, egy picit normálisabb írásmódhoz. De nehogy azt higgyétek, hogy unalmas lesz...
Történt vala, hogy tavaly nyáron egy baráti házaspár elutazott Skóciába whiskyt iszogat...izé, meglátogatni a történelmi nevezetességeket. A házat, és a Fővárosi Állatkertet megszégyenítő állatseregletet egy másik barátunk felügyelte, aki kitalálta, hogy rendez egy búcsú vacsorát a szolgálat lejárta előtt.
A tulajdonosoktól engedélyt kaptunk a “bulira”, és mondták, hogy bármit felhasználhatunk, amit találunk a házban és a kertben, de ez alól kivételt képeznek a háziállatok, azoknak sértetlenül kell átvészelniük az egészet. Ezzel nem is volt probléma, a futókacsáknak amúgy is rossz az íze. Gyorsan kivettük a hűtőből az összes kaviárt…. Na jó, csak vicceltem. Sajnos nem volt kaviár a frigóban.
A viccet félretéve, valami “hagyományosabb” ételt terveztünk. Mindenki, aki részt vett a vacsorán készült valamivel, de én most csak a saját részem írnám le. A levesről sok szót nem ejtenék. Kívánságra elkészítettem a korábban már leírt kovászos uborka krémlevest. A főételen kicsit gondolkoztunk, de nyár volt, meleg, adta magát hogy szabadtűzön csináljunk valamit. Grillezzünk, vagy ahogy nálunk falun mondták régen, csináljunk flekkent. Flekken volt minden ami szabadtéren sült, legyen kétlábú, vagy négylábú. Készülhetett grillrácson, vagy tárcsán. Ez utóbbi eszközt szerintem senkinek nem kell bemutatni. Lehet kapni mindenhol, de a tradicionális tárcsa, csakis boronatárcsából készülhet. Megfelelően vastag, jól tartja a hőt. Persze kicsit barkácsolni kell, mert a tengely helyét be kell hegeszteni, és lábakat is kell applikálni rá. Kezdő hegesztők esetén előfordulhat, ha a középső lyukat rosszul hegeszti be, hogy az olaj elfolyik, táplálván a tüzet, ami nem túl egészséges a sülő húsra nézve. A tárcsát választottuk mi is, de tettünk bele egy csavart. Vajon mi mindent lehet sütni tárcsán? Ideje volt kipróbálni.
Először is húst. Előkészítettünk egy férfias tarját, nem csak férfiaknak, és nőies csirkemellet. A pácolást még előző este megejtettük, mert a négylábúak igénylik az egész éjszakai pácolást, és a kétlábúaknak sem árt meg. Nem is a hús eredete miatt volt férfias és nőies, hanem a pácolás adta ezeket a jellegeket. Közben történt egy kis fennakadás. Az elutazás előtt a fűszerpolc át lett rendezve, és néhány összetevőt hiába kerestünk. És mivel a pácolás csak sörrel működik, már nem is tudtunk elmenni beszerezni a megfelelő dolgokat. Szegény ember vízzel főz(pácol), lássuk mit tudunk alkalmazni. Szerencsére egy gazdag fűszerkert van hátul, szóval tobzódtunk az összetevőkben.
A férfias tarja: Centis - félcentis szeletekre vágtuk és a következő páclébe áztattuk: olaj, vörösbor, vagy sör. Megyágyaztunk nekik durvára vágott fokhagymán és vöröshagymán, majd a következő fűszerekkel ízesítettük: só, durvára őrölt bors, curry (friss) és szerettünk volna egy kis csipősséget adni neki cayenne borssal, de azt nem találtunk. Jött az ötlet, hátul van chili. Barátom talán nem volt annyira tájékozott a a chilik területén, de én tudtam, hogy Trinidad Scorpion Moruga terem hátul. Én mondtam neki, hogy szerintem egy elég lenne a 1,5 kg tarjához, de szerinte három lett volna a megfelelő mennyiség. Aztán kiegyeztünk kettőben. A chilit apróra vágtam, így került a páclébe. Megkérdezte, mennyire csípős a cucc, én meg mondtam neki, hogy a vágódeszkán maradt egy milliméteres darabka, kóstolja meg. Következett a csuklás, és sziszegés, és érthetetlen beszéd. Jeleztem, hogy jó lenne egy kis tejet inni rá, mert a víz ilyen esetben semmit nem ér, de a tej jól semlegesíti a kapszaicint. Korábbi bejegyzésben már írtam a csípősségről, és hogy egyénfüggő kinek mi mennyire csíp. Na, de azért van egy hivatalos mértéke, az SHU (Scoville Heat Unit), ami a kapszaicin koncentrációt hivatott megadni. Ez sokat még nem segít, de ha kóstoltunk már csípős paprikát és megkeressük az SHU értékét, már tudunk viszonyítani.
Például, a gyengén csípős magyar paprikák csak 500 - 1000 SHU csípőségűek, de az erősen csípősek is csak 1500 - 2500 SHU-val rendelkeznek. Amit a barátom megkóstolt átlagosan 1.200.000 SHU-s pokol volt. Nem sok chili rendelkezik ettől nagyobb értékkel, bár a termesztők folyamatosan próbálkoznak egyre erősebb chilik nemesítésével. Nem az a céljuk, hogy a chili challengeket (amit amúgy én konkrétan veszélyesnek, és egészségkárosítónak tartok) tegyék egyre keményebbé, hanem a kapszaicint a gyógyszeripar használja, többek között fájdalomcsillapítóként, és nem mindegy, hogy egy tonna paprikából mennyi kapszaicint lehet kinyerni.
Este azért felhívtam a barátom, mert sokat gondolkoztam, hogy a két darab chilivel mennyire vágtuk tönkre a pácolást, és arra jutottam, hogy talán egy kis vörösborecet segíthet a csípősség csökkentésében, szóval szóltam neki, hogy 1 deci vörösborecettel locsolja meg szegény sertést.
A csirkemellet sokkal lightosabban fűszereztük. Olaj, só, fehérbors, és rengeteg zöldfűszer: bazsalikom, rozmaring, kakukkfű.
A nagy napon, barátom késő délután előmelegítette a tárcsát. Én úgy gondoltam, jöhet a csavar. Lehet-e naan kenyeret sütni tárcsán? Lehet, és nem is bonyolult. Összekeverünk lisztet (0,5kg), görög joghurtot (2dl), egy csomag sűtőport, 1 teáskanál sót, 2 ek olajjal, és homogénre gyúrjuk. Langyos vizet tegyünk hozzá, hogy a tészta megfelelő állagú legyen. Ha kész, letakarjuk, és kelni hagyjuk. Ezt még otthon megcsináltam, hogy legyen ideje a tésztának, mert a sütést a naan kenyérrel kezdtük.
Közben előkészítettük a másik köretet is. Sütöttetek már burgonyát tárcsában? Még mi sem, de ez nem akadályozott meg bennünket, hogy belevágjunk. Egy nagy adag burgonyát meghámoztunk, és feldaraboltunk, majd kétféleképpen fűszereztünk. Zöldfűszeres, mint a csirkemell, és paprikás-borsos, mint a tarja.
Tehát a naan-nal kezdünk. Ha kellően forró a tárcsa, akkor a megkelt tésztát darabokra vágjuk, és kézzel kinyújtjuk, mint a lángost. A tárcsára kevés lisztet szórunk, és rátesszük a lepényeket, majd addig sütjük, míg kicsi fekete hólyagocskák nem jelennek meg rajtuk. Gyorsan átfordítjuk, és a másik oldalt is átsütjük. Lehet nem is igazi naan lepény ez, de garantálom, ízleni fog.
Ha végeztünk a naan-nal, gyorsan egy papírtörlővel áttöröljük a tárcsát, és jöhet a hús és a burgonya. A nem csípőssel kezdtük, mindjárt meg is tudjátok, miért. A tárcsa közepére olajat öntöttünk. Azzal nem számoltunk, hogy a tárcsa alatti tüzet nem lehet szabályozni, és míg a naan-nak forró felület kellett, az olajnak ez nem tesz jót, szóval egyből lángra is lobbant. A tüzet megfékeztük (nem,nem pisiltük le, simán el lehetett fújni), és a tüzet kicsit szétkotorva alacsonyabb lángra állítottuk a sütőt. A forró olajba beletettük a zöldfűszeres burgonyát, annyit csak, hogy rendesen érje az olaj, és a tárcsa szélére körberaktuk a csirkemellet. Így a húsból kisülő lé, és a páclé nagy része a burgonyára folyt, egy kis plusz ízt adva neki. Hát ezért kellett a zöldfűszeressel kezdeni, mert ha a csípőssel kezdünk, akkor a zöldfűszeres is kapott volna egy kis kapszaicin löketet. Félidőben csapatcsere, körberaktuk a csípős tarját, és középre a paprikás-borsos krumplit.
A sütést a barátaim végezték, a végén már fejlámpával, mert besötétedett. Én addig bementem a konyhába, mert egy feladat még várt rám. Kellett egy jó “mártást” csinálni a húshoz. Olyat szerettem volna, ami a naan-hoz és a húsokhoz is illik. Így esett a választás egy tikka masala alaphoz, ami annyiban különbözött az igazi tikka masalától, hogy a végén nem voltak husik beletéve és összerottyantva.
Elkészítése egyszerű. Alkotunk egy fűszerkeveréket a következőkből: 2 rész római kömény, 1 rész kurkuma, kevés őrölt feketebors, pici szerecsendió és fahéj, 2 rész fűszerpaprika, 1 rész koriander és egy pici cayenne bors az íze kedvéért. Itt már volt cayenne bors, mert sikerült beszerezni. Egy wokban apróra vágott fokhagymát, reszelt gyömbért, és vöröshagymát kevés olajon lepirítunk, amíg szép barna nem lesz (de vigyázzunk, ne égjen meg), hámozott paradicsomot és tejszínt adunk hozzá, majd főzzük pár percig.
Ezzel el is készült a menü, amit még friss saláta és egy rácsos desszert egészített ki.
A csípősségtől féltünk picit, de vagy a vörösborecet, vagy a sütés hatására fogyasztható lett a tarja is, talán csak egy pár literrel több folyadék fogyott utána és közben.
