Remélhetőleg már mindenki kipihente a karácsonyi traktát, és a mérleg is kezdi kipihenni a pillanatnyi túlterhelésből adódó stresszt. A töltött káposzta-rántott hús-halászlé kombó után úgy gondolom, felüdülés lehet egy távol-keleti étel, ami ráadásul könnyű, nem terheli meg a gyomrot, bár személy szerint én több litert képes vagyok elfogyasztani belőle egyszerre.

Ha megtoljuk egy kis chilivel akkor még zsírégető hatása is van, szóval segít eltüntetni az ünnepi hurkákat a hasunkról, ami a tányérból egyenesen a pocakra ment rá. Jó-jó, ne várjuk azt, hogy egy tányér leves elfogyasztása után olyan felsőtestünk lesz mint Jason Stathamnak fénykorában,

bár megfelelő mennyiségű  chili esetén az arcunk lehet hasonlatos hozzá.

De ennek az ételnek nem is a chili a lényege, bár szinte elmaradhatatlan kelléke. 

A távol-keleti kajáknak nagy hátránya, hogy az összetevők beszerzése gondokat jelenthet, de egyre több helyen jelenik meg olyan bolt, ami a távoli országok ételeinek alapanyagait forgalmazza, igaz, sokszor horror áron. Elég csak megnézni a katsuo bushi, azaz a tonhalpehely árát ahhoz, hogy mondjuk egy japán étel elgondolásától is rosszul legyünk. A pho leves szerencsére nem tartozik ezek közé, hisz a legtöbb alapanyag megtalálható a szupermarketek polcain. Egyetlen gondom mindig a friss koriander, szóval tavasszal első dolgom lesz beindítani a termesztését, hogy mindig legyen friss korianderlevél, ha ilyesmire éhezem. Egy kis odafigyeléssel folyamatosan lehet friss fűszerünk.

Szóval a pho leves. Eredetileg észak-vietnámi eredetű, de érezhető rajta a kínai és a francia konyha hatása is. Több változata létezik, de az alapja körülbelül ugyanaz. A pho ba csirkés, a pho tai marhahúsos, és a pho hai san tenger gyümölcseis leves. Én általában a csirkéset szoktam megcsinálni, mert ez a leggyorsabb. A húslevesünkhöz hasonlóan kell főzni, legalábbis az idő tekintetében. Vannak más, különlegesebb pho levesek is, mint például a pacalos-marhainas.

De milyen összetevőkre is van szükség? Kell egy jó nagy adag csirkemell filé, meg egy pár csirkefarhát, amit nem fogyasztunk el, legalábbis én nem szoktam, de a macskák iszonyú bulit csaphatnak belőle. Kell rizstészta vagy pho-tészta, ezt szerencsére már a legtöbb boltban beszerezhetjük. Babcsíra, ami általában mungobab csíra, de érdemes kipróbálni más csírákkal is. Mondjuk a céklacsíra elég durván megszínezi a levest, és az íze sem az igazi ehhez az ételhez. Nem szabad kihagyni a koriandert, ahogy már mondtam, bár tudom, sokan nem szeretik az illatát.

És ha szeretnénk még egy kis extrát, akkor egy-két nappal korábban vágjunk fel vékonyra fokhagymát és chilit, majd tegyük egy befőttesüvegbe ecet társaságában. Elméletileg rizsecet lenne szükséges, de egy kis higított 10%-os vagy sima 5%-os ecettel sem lövünk mellé.

Ezen kívül szükségünk lesz fűszerekre, úgy mint vöröshagyma (igen, ez esetben fűszerként tekintek rá), csillagánizs, gyömbér, kínai fahéj, szerecsendió és egy kevés halszósz.

Csillagánizs biztos maradt a mézeskalács sütésből, de ha nem, akkor egész könnyen beszerezhető. Természetesen gyógyhatású, bár lassan ott tartunk, hogy ha lekaszáljuk a kertet és főzünk belőle egy teát, akkor is lesz benne valami gyógyhatású cucc. A csillagánizs amúgy ízében és illatában hasonlít a hazai ánizshoz, de ez fán nő, és nem nehéz megtalálni a polcon, hiszen szép csillag alakú, ahogy a neve is mutatja. Azért a potpourriból ne szedjük ki, nem biztos, hogy tökéletes alapanyaga lesz a levesünknek. A kínai fahéj viszonylag ritkább, és az különbözteti meg a sima fahéjtól, hogy az aromája nem annyira intenzív, bár azt olvastam valahol, hogy simán csomagolják a kínai fahéjat is normál csomagolásba, jó az a mezei felhasználónak. Én úgy szoktam megoldani, hogy egy kisebb darabot használok. 

A leves elkészítése nem igényel nagy szakértelmet. Egy serpenyőben minden zsiradék nélkül lepirítjuk az alapfűszereket. A fahéjat, a gyömbért, a csillagánizst, a szerecsendiót és a vöröshagymát. Utóbbi kettőt félbe szoktam vágni. A serpenyőt mozgassuk, hogy ne égjenek meg, csak piruljanak le. Akkor jó, ha már a jellegzetes illat kezd terjedni a konyhában. Közben 4-5 liter vizet felteszünk forrni. Akkor az igazi az időzítés, ha a víz akkor kezd gyöngyözni, mire a fűszerek lepirulnak. Ekkor elhelyezzük a húsokat a fazékban, és beleborítjuk a fűszereket is. Lassú tűzön kb. másfél órát főzzük, majd leszedjük a habot, sózzuk, és hozzáadjuk a halszószt. A halszószt a kíváncsiak megkóstolhatják, én megtettem, nem egy nagy élmény. Mily meglepő; sós és halízű. Ezt vegyük figyelembe a sózáskor. Egy picit összeforraljuk, közben mellette sima vízben megfőzzük a tésztát. 

A csirkemellet óvatosan kihalásszuk, és egy éles késsel vékony, gusztusos szeletekre vágjuk. 

Egy mélytányérban szépen elhelyezzük, mellé tesszük a csírát és a tésztát. Szórunk rá korianderzöldet ízlés szerint, és egy kis srirachával, azaz thai chiliszósszal megküldjük. Vigyázzunk, nem minden sriracha egyforma erősségű, s érhetnek meglepetések.

Egy kistálra teszünk ecetes fokhagymát és chilit, és egy negyed lime-ot. A tányérra merjük az illatos húslevest, és máris lehet gyakorolni a pálcikával és kanállal evést. A végére teljesen belejön az ember.