Eljött az a pillanat, hogy a pénteki francia estből legyen egy bejegyzés. Szerencsére az est időpontja egybe esett az index2 10. címlapjával, szóval volt ünnepelnivaló is. Nem volt egyszerű azt kell mondanom, de a körülményekhez képest egészen jól sikerült. Csak annyit mondanék, hogy este 6-kor kezdtem a főzést, és fél 12-kor még minifánkot sütöttem az olajban. Az biztos, hogy francia konyha nem lesz a kedvencem, és nem azért mert bonyolult megfőzni, bár nagyon sok dolgot pakolnak bele, hanem az ízvilág miatt. Kb. olyan a főzési stílusuk, hogy fogd a húst, tésztát, levest, és borítsd bele az összes fűszert, amit találsz a konyhában, plusz darabolj bele mindenféle zöldséget. Ja, és még adj hozzá egy zacskó szegfűszeget. Azt hiszem nekem a szegfűszeg tette be az ajtót. Durván éreztem az ízét, és nekem nem a kedvencem.

Akkor a menü.

Előétel: Escargot au beurre persillé

Leves: Creme Du Barry

Főétel: Blanquette de veau

Desszert: pets-de-nonnes

Legalább a francia ételnevek gyönyörűek.

Magyarul: Fűszervajas csiga, Dubarry krémleves (karfiolkrémleves), borjúbecsinált, apácafingocska. Nem viccelek, tényleg ez a neve.

Ebben a bejegyzésben az előételt és a levest fogjuk kivesézni. Mivel egyik sem bonyolult, ezért egy picit mesélek a történetükről is.

Az előétel: Escargot au beurre persillé

Mielőtt kirohannál csigát gyűjteni, tájékoztatlak, hogy még nem nagyon találsz, de mivel februárra esett a francia est, így kénytelenek voltunk gyorsfagyasztott csigát használtni. Ráadásul amúgy sem ölnék meg semmilyen állatot, azért hogy utána megegyem. Ha nem lenne hentes, meg szupermarket, szerintem vega lennék. A csiga, amit elkészítettünk éticsiga (Helix pomatia) volt fénykorában. Amúgy az éticsiga gyűjtése legális, áprilistól júniusig gyűjthető, de csak a 3 cm-nél nagyobb átmérőjű házzal rendelkező éticsigát szabad összeszedni. Feldolgozása nem egyszerű. Először több napig éheztetik, hogy kiürüljön a szervezetéből a salakanyag, majd felgőzölik, és kihúzzák a házából. A zsigeri részeket eltávolítják, és két órán keresztül fehérboros, fűszeres vízben főzik. Ezek után vagy elkészítik azonnal, vagy lefagyasztják csigaházban, esetleg anélkül. Ja, a csigaházakat is ki kell főzni szódabikarbónás vízben. Összekevernek egy fincsi fűszervajat, nyomózsákkal betöltenek egy adagot a csigaházba, majd visszahelyezik a csigát, és a ház szájáig feltöltik a fűszervajjal.

Ha így kapjuk, vagy fagyasztva vesszük, akkor csak a csigaház szájával felfelé egy tepsibe helyezzük, és 6-8 percig sütjük 200°C-on, amíg meg nem olvad teljesen a vaj. Pirítóssal tálaljuk.

Mi még nem ettünk csigát, és mindenki nagyon kíváncsi volt, de azért félt is tőle. Mármint, nem a csigától, hanem az ízétől, állagától. Azt kell mondjam, kellemes csalódás. Nem is tudom mihez lehetne hasonlítani. Az állaga talán a ruganyos zúzára hasonlít, az ízén pedig semmi csigás nem érződik. Mivel a csiguszok gyorsan kész lettek, ezért csak a tálalás előtt maximum 10 perccel tettem be a sütőbe. Ekkora már nagyon dolgozott a hátráltató csapat, és az a baki történt, hogy a 8 perc után ugyan lekapcsoltam a sütőt, de a tepsi bent maradt. Nem lett semmi baja, nem égett meg, de sok fűszervaj eltűnt. Ha éppen nincs otthon csigafogónk és csigavillánk, egy egyszerű hústű segítségével is fogyaszthatjuk. De így is nagyon finom volt, még az is megkóstolta, aki előtte iszonyatosan tiltakozott. Lehet, hogy a francia vörösbor hatására, de még ízlett is neki. Igaz, egyszer nekem is ízlett egy körömpörkölt amit én készítettem, másnap meg rá sem bírtam nézni, és azóta sem. Az alkohol csodákra képes.

Leves: Creme Du Barry

A francia konyhában, aminek van köze a karfiolhoz, az du Barry. De ki/mi is volt ez a du Barry? Madame du Barry (1743-1793), tehát már tudjuk, hogy ember volt, méghozzá nő. Jeanne Bécu néven született, törvénytelen gyermekként. Kalandos fiatalkora után (zárda, szakácsnő, fodrászat, kereskedés) találkozott du Barry gróffal, aki főállásban szélhámos, mellékállásban strici volt. Nála állt munkába, és a legnagyobb sikerrel zárt projektje XV. Lajos volt, akinek állandó szeretője lett. Amikor kiderült, hogy még hajadon, és így nem lehetett volna bemutatni az udvarnak, gyorsan hozzáadták du Barry öccséhez, így lett Madame du Barry grófné. Nem is értem, az valami szabály volt, hogy a királynak csak házas szeretője lehetett? XV. Lajos halála után a Jeanne kegyvesztett lett, ismét zárdába zárták, majd rehabilitálták. A francia forradalom alatt egy sans-culotte csoport feljelentette, hogy emigráns (többször tartózkodott Londonban), de ez alól a vád alól még felmentették, viszont ugyanebben az évben újra letartóztatták, és kivégezték. Már ezt is tudjuk, csak még mindig nem világos mi a köze a karfiolhoz. A történet szerint XV. Lajos rajongott a karfiolért, amit elődje kertésze honosított meg, mikor a távoli Ciprusról hozatott karfiol magokat. Elképzelhető, hogy Madame du Barry konyhájáról ismerte meg ezeket a karfiolos fogásokat, esetleg maga du Barry grófnő találta ki ezeket az ételeket, hiszen maga is szakácsnő volt. Most már mindenki tudja, hogyha valamit  du Barry módra lát az étlapon, akkor az karfiolt tartalmaz.

Maga a leves nem annyira bonyolult, ellenben szerintem finom. Itt is követni kell a francia konyha különlegességét, azaz mindenből tegyünk bele egy kicsit.

Először is vajat kell melegíteni egy lábasban, majd beletenni apróra vágott fokhagymát, salotta hagymát, és póréhagymát, és hirtelen lesütjük, amíg picit meg nem puhulnak a zöldségek. Ezután lisztet keverünk hozzá, és felöntjük csirke alaplével. Kb. 15 percig főzzük, amíg a karfiol meg nem puhul teljesen. Sóval és fehér borssal ízesítjük. Ezután blenderben, vagy botmixerrel simára zúzzuk, majd visszatöltjük az edénybe, tejszínt és parmezánt teszünk bele, és addig főzzük kevergetve, míg be nem sűrűsödik. Levesbetétnek roppanósra főzött brokkoli, és karfiolrózsákat csinálhatunk, amit a tányér közepére helyezünk, megszórjuk apróra vágott metélőhagymával.

Egész egyszerűen hangzik, így ezt is a főzés végére hagytam, hiszen az egész leves elkészül 40 perc alatt. De a konyhában megjelent egy sans-culotte banda, akik feltörték a pincét, és mindenféle nemes cognac-ot és vörösborokat vedeltek, és akik ha nem főzök ehetőt simán guilottine alá küldtek volna, ahogy Madame du Barry-t is. Ott hőzöngtek, hangoskodtak, ittak, és akadályoztak. Ki is maradt a sajt a levesből. Szerintem majd egyszer még megcsinálom nyugodtabb körülmények között, mert ígéretes, és főleg, hogy nem kellett bele szegfűszeg.

Legközelebb folytatom, az egész estét betöltő borjúbecsinálttal, és a kétszer készült apácafingocskával.

A képek minőségéért elnézést kérek, a sans-culotte-ok készítették :)