A hétvégén ígértem egy posztot azokról a képekről amik felkerültek az Instagram és Facebook oldalra. Elérkezett az idő, de egy új rovat indulását is jelenti ez poszt.

Úgy gondoltam, hogy a blogot kiegészítem egy amatőr az étteremben rovattal, ahol nem tapasztalt ételkritikusként,de főzni szerető amatőrként jellemzem az egy-egy étteremben fogyasztott ételeket, esetleg próbálok bővebb felvilágosítást adni hozzá, és ahol lehet megpróbálom megállapítani hogyan készülhettek az említett fogások.

 A képeket, amiket felraktam és ebben a posztban újra felrakok az egri Hotel Imola Platán menüválasztásos vacsoráján fotóztam. Ez egy felnőttbarát hotel, ahol 16 év alatti gyerekek nem szállhatnak meg. Az esti vacsora választásos. Leves vagy előétel, kétféle főétel, és a desszert adott. Mivel én nem rajongok az édességért, a második este úgy terveztem, hogy az én menüm az előétel-leves-főétel kombó lesz, és ebbe készségesen bele is ment a konyha, de a menüt értékelve maradtam a leves-főétel-desszert változatnál. A vacsorához be kell jelentkezni egy időpontra, hogy az ételeket mindig frissen kapjuk, és a vendégeknek se kelljen túl sokat éhesen várakozni.

Az első fogás egri Legényfogó leves volt. Azért tartom fontosnak megemlíteni, hogy egri, mert a legényfogó leves olyan, mint a töltött káposzta. Mindenhol ismerik és csinálják, de tájegységenként eltérően. Azt hiszem pár dologban azért közös a recept. Tárkonyos, tejszínes, zöldfűszeres húsleves, intenzív illattal és ízzel. A mienkben a húson kívül máj is volt, valamint gomba, illetve csipetke. Ha jól gondolom szárnyas hús és máj, bár a máj néhol picit keményebb lett a kelleténél. Zöldségből sárga- és fehérrépa. Az állaguk és ízük is megfelelő. A gomba valószínűleg termesztett csiperke volt, persze friss erdei gombából, vagy friss szegfűgombából finomabb lett volna, és remélem nyáron úgy is készítik. Érkezéskor a Szépasszonyvölgyben is legényfogó levest ettünk, ez attól finomabb és gazdagabb volt.

A főétel: Sült bárány, sárgaborsópürével, párolt zöldbabbal, grillezett paradicsomkarikákkal és talán barnamártással.
A lényeggel kezdeném. A bárány isteni volt. Megfelelő állagú és ízű, semmi extra fűszerezés, és semmi mellékíz. A sárgaborsópüré volt az amitől egy kicsit féltem. Nem vagyok nagy kedvelője a sárgaborsóból készült ételeknek, bár tegyük hozzá, hogy az átlagember életében eddig csak a sárgaborsófőzelékkel találkozott. Az pedig lássuk be, főleg ha menzai, nem az az élmény amitől sárgaborsófan lesz valaki. Kellemes csalódás ért. A püré megőrizte a sárgaborsó ízét, de úgy sejtem hagymás zsírral lehetett bekeverve, és ez nagyon finom pikáns ízt adott neki, és a megfelelő arányok miatt egyáltalán nem volt tömény, vagy fojtó. A zöldbab szerintem csak vajon lehetett párolva, és a tányéron nem is töltött be olyan szerepet, ami miatt szükséges lett volna extrábban elkészíteni. Egyetlen kicsi problémám a mártással volt. Mindkét nap, a főételhez tálalt mártás picit sós volt számomra.

Desszert: Hú, ebben bizonytalan vagyok, mint írtam sosem volt erősségem a desszert. Eperkrém, piskótalapon, vaníliaöntettel, szárított eperrel, és epermártással.

A dolgok nagoyn jól összejöttek, nem volt sem túl édes, sem ízetlen, egy probléma volt, az eperkém többünk szerint is szappanízű volt. Nem tudom mi okozhatta, már találkoztam ilyennel, de nem emlékszem mitől. A neten a legtöbb találatot a szappanízre a korriander adja, és annak is egy, aldehidtartalmú összetevője. Nem hiszem, hogy attól lett volna, mivel a korriandert én még sosem éreztem szappan-, vagy poloskaízűnek. Ötletem sincs, ha valaki tudja, jelezze nekem.

Összefoglalva: Az adagok pontosan akkorák voltak, hogy akik az egész napot a medencékben töltötték, azok is jóllaktak. Szemre nem voltak nagyok, de tartalmasak. A tálalás sem hagyott kivetnivalót maga után. Az egy-két felsorolt apróságon kívül nem is lehetett ok panaszra. Mindenkinek ajánlom.

Az ételekhez a Tarjányi pincészet 2018-as évjáratú Libaborját választottuk. Ez egy friss fehér cuvée, ami Bianca, Cserszegi fűszeres, Tramini és Szürkebarát háziasításából jött létre. Alapjában egy száraz fehér bor, izgalmas, friss, gyümölcsös ízekkel és illatokkal, amit egy pici maradék cukor bolondít meg.