Sziasztok. Egy picit régen jelentkeztem utoljára, ennek a lustaságom és egyéb más körülmények voltak az okai, de megígérem összeszedem magam, és megpróbálok kb. heti rendszerességgel posztolni. Igyekszem különféle kajákat bemutatni, amiket összekotyvasztok, és remélhetőleg a szigorítások eltörlése, vagy lazítása után a World Food Challenge is folytatódni fog, és ismét egész estés főzéseket tudok bemutatni egy adott országból. Van még bőven kihívás, és állok elébe.
A mai ételem egy nagyon egyszerű vega étel. Nem vegán, mert tartalmaz sajtokat, és azt ha jól tudom a vegánok nem fogyaszthatják.
Voltatok már úgy, hogy egyszerűen arra ébredtetek, hogy megkívántatok egy kaját? Hát persze, így mindenki érzett már. És úgy, hogy csak egy összetevőt kívántatok meg? Persze nem feketeborsra, vagy fehérlisztre kell gondolni, hanem, mondjuk, hogy szeretnék valami káposztás cuccot enni. És igazából mindegy is, hogy az scsí leves, vagy töltött káposzta, a lényeg a káposzta.
Így jártam a juhtúróval, azaz a brinzával. Ez az alapanyag ismerős lehet a sztrapacskából, és megmondom őszintén a szabad tűzön sütött szalonna zsírjával megcsöpögtetett juhtúrós kenyér is nagyon finom. Próbáljátok ki!
Maga a brinza, gyakorlatilag egy juhsajt, aminek jellegzetes illata és íze van. Állagra zsíros túró jellegű és színű, kóstolva sósnak érezzük. Eredete homályos, mert szinte egész Európában megtalálható. A név eredete talán román.
Na, a brinzát kívántam meg, és jött a következő feladat, mit készítsek belőle. Sztrapacskával most nem akartam foglalkozni, valami gyorsat és finomat akartam kihozni belőle.
Így jött az ötlet, hogy valamit meg kellene tölteni zöldfűszeres juhtúróval és megsütni. Először cukkinire gondoltam, de ezt elvetettem, mert az elképzelt ízhatás nem nyerte meg a tetszésemet. A brinza sósságához valami édesebbet akartam társítani, így esett a választásom az édes paprikára ami lehet kápia, vagy kaliforniai paprika. Mindkettőre jellemző a magas cukortartalom, az édeskés íz, ami remekül kiegészíti a juhtúró sósságát. Kaliforniai paprikát szereztem, mert szerintem azt könnyebb tölteni.
A paprikákat kettévágtam, kimagoztam, és egy kis tepsiben lefordítva, sütőpapíron 10 percig 200°C-on sütöttem. Addig összekevertem a brinzát egy kis tejföllel, és friss zöldfűszerrel. Nem szabad sok tejfölt adni hozzá, mert a brinza hő hatására folyóssá válik. Többek között ezért is választottam a kaliforniai paprikát, mert ez a fajta kettévágva egy kis tálacskát alkot. A keverékbe kakukkfüvet, és curry füvet tettem apróra vágva. Ne sózzunk, mert a juhtúró éppen annyira sós, hogy nincs szükség további sózásra.
A 10 perc lejártával a paprikákat kivettem a sütőből, de a sütőt hagytam 200°C-on. Óvatosan megfordítottam őket és elkezdtem megtölteni a juhtúróval. A tetejére sajtot reszeltem, és máris ment vissza további 10 percre.
Hogy ne unatkozzak ebben a 10 percben, elhatároztam, hogy csinálok egy meleg öntetet hozzá. Csiperke gombát vettem, ebből két fejet vékony szeletekre vágtam, a maradékot és a tönköket nagyobb darabokra. Egy serpenyőt felhevítettem, és a vékony szeleteket beledobáltam á la nature. Se só, se olaj, se fűszer. 1-2 perc alatt lepirítottam mind a két oldalát, majd egy tányérra szedtem ki őket hűlni. Ugyanebbe a serpenyőbe olajat öntöttem, beletettem a maradék gombát, belepaszíroztam két fokhagyma gerezdet, toszkán fűszerkeverékkel ízesítettem, és gyorsan megfőztem. Amikor megfőtt a gomba tettem bele tejfölt, és reszeltem bele sajtot. Átturmixoltam egy botmixerrel, és még egy picit összerottyantottam.
Mire megsült a töltött paprika az öntet is kész lett. Az egész művelet kb 30 percig tartott, és egyáltalán nem kellett kapkodni. A paprika édessége tényleg tökéletes párost alkotott a juhtúró sósságával, és a sajtos gombamártás is jól illett hozzá.
Jó étvágyat
