Új nap, új poszt. Ilyen sem gyakran fordul elő nálam, de most úgy érzem termékenyebb vagyok, mint Zeusz fénykorában. Az eső nem csak a kiskertben tette meg a hatását, az erdő is megindult. Pár éve kezdtem el tudatosan gombát szedni, addig csak nézegettem az eső után erdőben vagy mezőn megjelenő gombák változatos formáját és színét. De a tányérra került gomba nagyon sokáig csak az akkoriban kapható csiperke és laska volt. Mostanában már több fajta is megtalálható a polcokon, de az a helyzet, hogy a vadon nőtt gombákkal nem is összevethető az íze. Aztán pár éve beiratkoztam egy alapfokú gombaismereti tanfolyamra. Nem csak elméleti oktatás volt, de a környékbeli gombatúrák segítségével megismerkedhettem a környezetemben található ehető és veszélyes gombákkal, és termőhelyeikkel, valamint a szedési időkkel. Szerencsére az oktatást tartó gombaszakértő hölgy nagyon rendes, és bármikor is szedek gombát nagyon szívesen bevizsgálja. Itt megjegyezném és a poszt olvasása közben mindig járjon a fejetekben, hogy a vadon szedett gombát mindig vizsgáltassuk be szakértővel (persze akkor nem kell, ha mi is szakértők vagyunk), és nem, az alapfokú gombaismereti tanfolyam nem elégséges hozzá, hogy biztosra menjünk. Arra jó, hogy körülbelül felismerjük a gombát, de ez nem száz százalékos bizonyosság. És a szakértő sem fogja tudni, sőt nem is fogja fazékba határozni a gombákat kép alapján, semmilyen internetes fórumon sem. A gombavizsgálat mindig ingyenes, a legtöbb piacon van folyamatos gombavizsgálat. Ha elmentünk több kilométert, hogy begyűjtsük a gombát, akkor áldozzuk rá azt a kis időt, hogy biztosra menjünk. Jobban megéri, mint egy végigfosott és végighányt éjszaka, esetleg egy gyomormosás. És akkor a nagyon szép, és “ennivaló” gyilkos galócáról ne is beszéljünk, aminek az ízéről sajnos nem sokan tudnak beszámolni. Ráadásul a gomba annyiban is hasonlít a húshoz, hogy egy idő után fehérjebomlás játszódik le benne, és az ehető gomba is könnyen ételmérgezést okozhat. A szakellenőr ezeket is kiválogatja,  és nem azért dobat ki veled bizonyos “ehető” gombákat, mert majd azt Ő utána jól megeszi. Higgyétek el, egy szakellenőr kamrája mindig tele van gombával, hiszen nagyon sokat járják a természetet és begyűjtik az ehető gombákat, szóval nem kell nekik az általatok szedett gomba. Még egy pár sor és nem traktállak benneteket tovább ezzel, de úgy érzem ezeket a dolgokat minden gombás kajával kapcsolatban nagyon fontos megemlíteni. Ha elhatározod, hogy elmész gombát szedni, de kezdő vagy, akkor minden esetben vigyél magaddal kést, egy jól szellőző kosarat és esetleg több papírzacskót. A kés azért kell, mert segítségével tisztán tudjuk gyűjteni a gombát, nem kerül föld a kosárba. A kosár két dolog miatt is hasznos. Az egyik, hogy a kosárból a réseken keresztül a szedett gomba tudja hullatni a spóráját, és megtermékenyít más területeket is. A másik ok, hogy egy jól szellőző kosárban nem fog összetörni, befülledni a gomba. A műanyag szatyorban könnyen befülled, és a fehérjebomlás felgyorsul. A papírzacskók azért kellenek, hogy a különböző fajokat külön gyűjtsük. Mert az a közszájon forgó dolog nem igaz, hogyha az ellenőr mérgező gombát talál a kosárban, akkor az egészet kidobatja. Ez csak abban az esetben igaz, ha a gyűjtött gomba között gyilkos galóca is van, mert ennek a szépséges gyilkosnak egy pici része is elég lehet ahhoz, hogy súlyos mérgezést okozzon.

Még egy dolog ami ajánlatos. Ha nem ismerjük a gombát akkor először egy-két darabot gyűjtsünk, lehetőleg tönkbázissal együtt, és úgy határoztassuk meg, majd ha az ellenőr rábólint elvihetjük neki a többit is. És még egy fontos dolog. Nincs attól szomorúbb dolog, mikor egy területen a gombaszedő, “szorgos” természetjárók által felrugdosott gombát lát, csak azért, mert félnek tőle. Ez esetben elmondanám, hogy ezzel csak a gomba szaporodását segíti, hiszen a felrugással a spórák szanaszét szállnak. És azzal, hogy a gomba termőtestét elpusztítják, a földben lévő hatalmas mennyiségű gombafonalak nem sérülnek. Szerintem sokkal szebb egy légyölő galóca mező, mint egy szétrombolt telep. 

Azt hiszem eleget beszéltem a gombaszedés alapjairól, ideje belekezdeni a történetbe. Tegnap kerékpározni akartunk menni Életem Értelmével (továbbiakban ɲ), de a nem túl biztató időjárás miatt inkább a kutyasétáltatás mellett döntöttünk, esetleges gombaszedéssel összekötve. Ez nálam mindig rizikós, mert ha viszek gombászkést és kosarat, akkor nagy eséllyel semmit nem találok, ha ezek nélkül indulok el akkor tuti hatalmas mennyiségű gombát látok. A sok eső miatt nagy esély volt arra, hogy a megszokott helyeken nagy mennyiségű gombát találjunk abból a fajból, melynek vadászatára indultunk. Ez a nagy őzlábgomba. Biztos, ami biztos, a vasárnapi futásánál megkértem ɲ-t, hogy arra vegye az irányt és derítse fel a terepet, de nem sok biztatót tudott mondani. Ezért “lesz, ami lesz” érzéssel indultunk. Már a séta elején találtunk 4-5 darab pisztricgombát, ami nem az igazi, de ha nincs őzláb, akkor megteszi. Megnéztük a szokásos júdásfülgomba gyűjtő helyeket, de még nem termelődtek újra.

Rengeteg tintagomba faj és ragadós bocskorosgomba volt. Aztán az erdő belsejében megláttuk, illetve ɲ vette észre amire vágytunk. Nagy őzlábgomba kifejlett példányait. Azért szeretem ezt a gombát, mert amellett, hogy nagyon ízletes, viszonylag kis területről összegyűjthetjük a megfelelő mennyiséget. Jegyezzük meg, a hatályos jogszabályok szerint magánszemély naponta csak két  kilogramm gombát gyűjthet. Persze, ha találunk egy 3 kg-os óriás pöfeteget, akkor nem kell otthagyni a harmadát, de ne raboljuk le az erdőt, mert egyrészt nem fogjuk tudni feldolgozni, és a kukában fogja végezni, másrészt másnak nem marad. Gyorsan megszedtük a kosarat, és értesítettük barátainkat, hogy szeretettel várjuk őket egy kora esti vacsorára.

A menü: Nagy őzlábgomba rántva fokhagymás tejfölös öntettel. Nem túl bonyolult, de annál finomabb. Sajnos akik nem szeretnek panírozni, azoknak nem lesz a kedvenc ételük.

Előkészítettem a három tányért. A liszthez adtam hozzá a sót, és egy kis adag fehérborsot. Természetesen a másik két tányérba a tojás és zsemlemorzsa került. Az őzlábat máshogy is el lehet készíteni, akár pankomorzsával, vagy bor- esetleg sörtésztával. Ezek sokkal gyorsabb megoldások, de szerintem a legfinomabb a sima rántott őzláb. 

Ejtsünk néhány szót arról, hogyan lehet a gombát tartósítani. Ez a legtöbbször a gomba fajtájától függ. A kucsmagombát, júdásfülgombát, szegfűgombát, vargányát szárítani szokták, aszalógépben, vagy csak természetes módon, felfűzve. A vargányát továbbá savanyítani is szokták, ahogy a rizikét és csiperkét is. Az őzláb kicsit másabb. Mint említettem a legfinomabb rántva, viszont a fagyasztást nehezen bírja, összetörik. Felvághatjuk kisebb darabokra és megabálva is eltehetjük a fagyasztóba, de felolvasztás után számítsunk rá, hogy rágósabb lesz a gomba. Az őzláb tartósításának a legjobb módja, ha a frissen szedett őzlábat gyorsan bepanírozzuk, de nem rántjuk ki, hanem tálcára egymás mellé rakva bedobjuk a fagyasztóba. Amikor már teljesen megfagyott, akkor porciózzuk, és így tesszük vissza a fagyasztóba.

Még egy dolog. Az őzlábat nem szoktam megmosni, mert akkor elég nehéz panírozni. A kalap tetejét kis ecsettel leseperjük, a lemezek közül pedig kirázzuk a nem odavaló elemeket. A 100°C feletti olaj megoldja a fertőtlenítést véleményem szerint. Amíg én paníroztam, ɲ létrehozta az általa tökéletesre fejlesztett szószt. Sok helyen a rántott őzlábat tartármártással eszik, de ɲ szósza finomabb. Nem túl bonyolult, tejföl (jelen esetben laktózmentes), préselt fokhagyma, só. Ha megfelelő arányban tesszük bele a fokhagymát, akkor nem lesz túl tolakodó, de a gomba ízét megfelelően kiegészíti. Írhatnám, hogy a két dl tejföl és a 3 gerezd fokhagyma a megfelelő, de fokhagymától is függ. Kóstolgatni kell.

Mire megérkeztek a vendégek, már nagyjából végeztem a nagy tálca őzláb kirántásával. Nem mondom, hogy könnyű éjszakánk volt, miután mindent sikerült elfogyasztani, és ezen a Bilagit és a barátunk, Irsai Olivér sem segített, de megérte.

Ja igen. A túra elején talált pisztricek sem mennek veszendőbe. Kiszárítom, majd ledarálom őket, gombaport készítek. Nagyon sokáig eláll, és minden ételbe tehetünk belőle, ami megkívánna egy kis gombaízt. Például húsleveshez fantasztikus.