Sziasztok. Megígértem a posztot, hát itt van.
Mindig amikor olyan helyen járok, szoktam venni sertés fehércsontot, abból is velőscsontot. Nagyon jó ízt ad a húslevesnek, vagy csontlevesnek, és a kutyák is nagyon örülnek nekik. Mondjuk rendes is vagyok, és nem eszem ki a velőt belőle, pedig azt én is nagyon szeretem.
A múltkor bevásároltam velőscsontból és oldalasból is. Régen azt sem tudtam, hogy melyik állat melyik részét hogy nevezik a hentesek de nem is érdekelt. Most már egész jól eligazodom benne, a múltkor már azt tanulmányoztam, hogy a tonhal egyes részeit hogy nevezik, és milyen szusit lehet készíteni belőle. Ha rákeresünk a receptekre az oldalasból, nagy százalékban sült oldalast találunk, és abból is legtöbb a hagyományos, fokhagymás sült oldalas. Na, ez nem az én asztalom, ebben sok mindent nem lehet alkotni, szóval keressünk, találjunk ki valami mást.
Eszembe jutott, hogy mi lenne, ha főznék egy csontlevest a velőscsontból, és az oldalasból, majd miután nagyjából megfőtt az oldalas, akkor kivenném és lesütném valamilyen fűszeres cuccal.
Ez volt az alapfeltevés, már csak a kivitelezés hiányzott. Egy két dolgot még be kellett szerezni, és a vásárlás során rákívántam a karfiolra. A csontlevesnek egész jól áll, hiszen ebben a levesben a zöldség jelenti a levesbetétet, meg max egy kis levestészta kell bele.
Tehát volt csontom, oldalasom, leveszöldségem, karfiolom, fűszerek a kertből. Kell még köret. Burgonyapürére gondoltam, amit megvadítok majd valamivel. De ez menet közben kialakul, megálmodom milyen íz mehet a főtt-sült oldalashoz.
Reggel feltettem a kettévágott velőscsontokat és a két bordára vágott oldalasokat hideg vízbe főni. Itt jegyezném meg, hogy leírom, hogy én hogy csináltam, de ez nem szentírás, ahány ház, annyi hús-, illetve csontleves. Én felteszem hideg vízbe a húst főni, csak szemes fekete borsot teszek bele, illetve sót. A felhabzás után én leszedem a habot, de olvastam olyat, hogy nem kell azt, hiszen a több órás főzés végére a hab leszáll a fazék aljára, sőt plusz ízt is ad neki. Én leszedem, otthon így láttam. A levesbe kerül még egy hagyma, amit nem teljesen pucolok meg, marad rajta barna héj is, ez tényleg ad egy kis plusz színt és ízt a levesnek. Fél paradicsom, paprika, vagy csak a csutkája, zöldséglevél, és én tettem bele friss kakukkfüvet, és egy kis rozmaringot is. Ezek után, már csak éppen gyöngyözve főztem tovább. Közben előkészítettem a zöldségeket is. Érdekes módon, azt vettem észre, hogy oda kell figyelni milyen leveszöldség csomagot vesz az ember és hol, mert sokszor nem teljes a csomag. Nincs pl benne karalábé, vagy zeller. Tesznek bele egy nyomi hagymát, sárgarépát meg fehérrépát. Nekem kell bele más is.
És persze belekerül a karfiol is. Illetve egy része, mert a teljes mennyiség túl sok lett volna. De mi legyen a maradék karfiollal? Hát kerüljön bele a köretbe. Fejben megszületett a karfiolos burgonyapüré. A krumplit megpucoltam, felkockáztam, és az apróbb rózsájú karfiolokkal feltettem főni. Tettem bele sót, és egy kis kurkumát, hogy szépen megsárgítsa, és annyit főztem, hogy a karfiol és a krumpli is megpuhuljon. Amikor kész lett, akkor leszűrtem és tejföllel összetörtem. Van aki vajjal szokta, van aki vajjal-tejföllel.
Amikor az oldalas már megfőtt, kihalásztam a levesből. Ez volt a legnehezebb része. Egy olajat raktam, Talán a vaj jobb erre a célra, amiben a kertből szedett fűszereket megpirítottam. Így a zsíradék átveszi a fűszerek ízét. Ebben a forró zsiradékban kérget sütöttem az oldalas minden oldalára.
Már csak a saláta hiányzott. Volt a hűtőben savanyú káposzta. Magában is szeretem, de ha már variálunk, akkor ebből ne hagyjuk ki a savanyú káposztát sem, mert még megsértődik. Rákerestem a savanyú káposzta salátára és van. Nem túl bonyolult, és elég furcsán hangzik, de finom. A káposztát egy tálba tesszük minél kevesebb lével. Majonézt és ketchupot, valamint egy kis tejfölt adunk hozzá, és megcsepegtethetjük egy ki lime lével is. Kóstoljuk meg, mert a tejföl miatt lehet egy kis só is kell hozzá. Furcsán hangzik, de nagyon ízletes.
Jó étvágyat!
